2018. január 2., kedd

DÉLELŐTT | 
Végre újra szólt az ÚR

Igehely: Lk 3:1-6; Kulcsige: Lk 3:2 „Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.”

Lukács evangélista számára annyira fontos volt Jézus Krisztus hírnökének és útkészítőjének nyilvános fellépése, hogy akárcsak a Megváltó születése esetén, ez alkalommal is megadta az esemény világtörténeti időpontját és ker. A felsorolt uralkodók nevei nem csupán János szolgálatának kezdetét hivatottak jelezni, hanem segítenek megérteni Bemerítő János szellemi nagyságát. Ha az említett uralkodók a legnagyobb tekintélyt mondhatták magukénak az országban, János még nagyobb tekintéllyel állt elő. A pusztából jött ugyan, de a pusztában Isten szava szólt hozzá. Ő pedig engedelmes szolgaként továbbadta a kapott üzenetet.

Ma, amikor a gyülekezetek azon gondolkoznak, hogy milyen módszerekkel szólítsák meg az embereket, és hogyan juttathatnák el hozzájuk az evangéliumot, elgondolkozhatunk azon, hogy János nem használt különleges módszereket, egyszerűen csak a megtérés üzenetét hirdette. Semmi mást nem kellene ma sem tenni, csak figyelni Istenre, aki szól, mondani azt, amit mond, és tenni, amit kér.

Te meghallottad-e már Isten szavát? Kész vagy tenni azt, amit személyesen neked üzen az Úr?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Az újév reménysége

Igehely: Ézs 43:11-21

Egyedül az Úr az Isten és rajta kívül nincsen más! Minden hatalom az ő kezében van. Páratlan támasz, barát, de rettenetes ellenség (kezéből senki meg nem szabadíthat). Atyád, királyod és támaszod ő már neked? Ha igen, akkor csodálatos biztatás az ő Istensége és hatalma a jövőre nézve is: Mert emlékezhetünk az ő szabadítására, tanúi vagyunk nagyságának. Minket is kihívott a fogságból, a messzi távolból, hogy közel valókká legyünk, és ehhez számára nem volt semmi lehetetlen. Viszont a jelen sokszor lelki pusztához hasonlít személyes, családi vagy éppen gyülekezeti szinten. Nem kell a múltban élni (de hitet abból kell meríteni), és csak siránkozni, hogy akkor mi volt. Mert Isten a jövő Istene, aki mindig újat cselekszik! Csak hittel meg kell ragadni ezt. Ezért az igazságért, hadd jöjjünk bátran és imádkozzunk: „Mindenség Ura, kérünk, készítsd az utat a járatlan helyeken (a jövőben), és öntsd ránk Szentlelked életadó vizét, szerezz magadnak népet Uram, hogy több száj és szív dicsérjen téged!”

Kelemen Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szív­ben van.” – je­len­ti ki Sá­mu­el pró­fé­tá­nak az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szív­ben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt ben­ned va­la­mi jó is… áll­ha­ta­tos szív­vel ke­res­ted az Is­tent” (3.v.). Jós­áfát azt ter­jesz­tet­te, amit ér­de­mes volt, mert ez­ál­tal mun­kál­ta Isten aka­ra­tát, és a meg­té­rést szor­gal­maz­ta. Újra és újra ki­ment a nép közé. A lelki élet csak he­lyes rend­tar­tás­sal, jó ta­náccsal, Isten ne­vé­ben mű­kö­dik jól. Jós­áfát meg­té­rí­tet­te a ko­ra­be­li em­be­re­ket, őseik Is­te­né­hez te­rel­te szí­vü­ket.