2018. január 26., péntek

DÉLELŐTT | 
A tanuló ne leckéztesse mesterét

Igehely: Lk 6:37-42; Kulcsige: Lk 6:40 „A tanítvány nem feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült, az mind olyan lesz, mint a mestere.”

Lehetnek olyan tanulók, akik túlszárnyalják mesterüket, de csak azért, mert a mesterük nem tökéletes. A mi Mesterünk azonban tökéletes, lehetetlen túlszárnyalni, de nem is kell, viszont tökéletesen elég lesz, ha kiábrázolódik bennünk a Krisztus (Gal 4:19).

Nagy esztelenség az, amikor valaki a saját hibáit és bűneit a mások ítélgetésével akarja álcázni. Ez üres járat. Általában az ilyen lelkületű ember kettős mértéket használ: minden botlása felett szemet hunyva, hamis mértékkel felmenti magát, de másokat képmutató módon, nagyon szigorú mértékkel, egy semmiségért is megítél és kárhoztat.

Teljesen felesleges és célszerűtlen ez a viselkedés, hiszen akadályozza a magunk és mások fejlődését, és még a „verembe” esés veszélyét is kilátásba helyezi, az Isten igazságos ítélete által. Bölcsen cselekszünk, ha inkább a gerendával foglalkozunk, hogy minél jobban hasonlítsunk tökéletes mesterünkre, Jézusra.

Ha téged azzal a mértékkel mérnének, amivel te mérsz másokat, mi lenne az eredmény?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Felhívás megtérésre

Igehely: Ez 18:21-32

Milyen nagy Isten szeretete saját népe iránt! Ő nem gyönyörködik az övéi halálában, annál inkább tetszik neki, ha valaki életben marad. Azért, mert alapból minden ember a halálban van. Nincs, aki jót tenne, egyetlen egy sem. Sem te, sem én nem vagyunk képesek egy cseppnyi jót sem kisajtolni magunkból, bármennyire erőlködünk is. Persze, magunkat egymáshoz méregetve, saját mércénk szerint sok jót fedezhetünk fel magunkban. Általában többet, mint másokban. De ez önáltatás. Nekünk Isten ítélőszéke előtt kell megjelennünk, ahol az Ő mércéje számít. Az pedig túlságosan magas a mi bűnhöz tapadt életünknek. Kicsoda szabadít meg e halálra ítélt testből?! – kiálthatjuk mi is Pállal együtt. Vajon ott van-e szívünkben a kérdés mellett az ő bizonyossága: Hála az Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus az, aki megszabadít (Róm 7:25a)! Adj ma hálát érte, ha már te is megszabadultál. De ha még nem, ne késlekedj, mert csak rajtad múlik: „De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit… élni fog” (Ez 18:21).

Lisztes Tibor

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.