2018. július 25., szerda

DÉLELŐTT | 
Gyülekezeti kórkép: Kisebbségben a hitvallók

Igehely: Jel 2:18-29; Kulcsige: Jel 2:19 „Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél.”

A város ahonnan az első európai keresztyén származott (ApCsel 16:14), a legkisebb volt a hét közül, amelynek gyülekezeteihez üzenetet küldött Jézus. „A vesék és szívek vizsgálója” megdicsérte az itt élő hívőket, habár hamar fény derült a közösség világiasságára. Nem kevesen lehettek azok a gyülekezetben, akik elvetették a Jeruzsálemben hozott apostoli zsinat intelmeit (ApCsel 15:29), és elfogadták a hamis próféták erkölcstelenségre, paráznaságra, bálványimádásra tüzelő tanításait. Az Isten Fia megtéretlenségük súlyos és elkerülhetetlen ítéletével szembesítette őket (21-23).

A gyülekezetnek olyan világhoz van küldetése, amely a gonosz hatalmában van (1Jn 5:19). Ha a világnak sikerül betörnie Krisztus népe közzé, a misszió kudarcba fullad (Mt 6:23). Jézus azért könyörgött, hogy Atyja őrizze meg a gonosztól követőit, akik nem e világból valók, de a világban élnek (Jn 17:15). Milyen területeken fenyegeti a világ szellemisége gyülekezetedet? Hogyan segítheted elő a gyülekezet tisztaságát és szentségét?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Miért nem tisztelnek?

Igehely: Mal 1:6-9

Izráel népe istentiszteletének szerves része volt az áldozat. Ezeknek rendjét a mózesi törvény szabályozta. Áldozhattak Izráel fiai állatokat, de földjük termésének felajánlásával is szolgálhatták Istenüket. Alapvető követelmény volt, hogy a szarvasmarha, juh, kecske, gerlice vagy galambfióka hibátlanul egészséges legyen. Nem volt mit keresnie az áldozati oltáron a fogyatékos, vak, törtcsontú, sérült, fekélyes, rühes vagy beteg állatnak (3Móz 22:17-30). A föld termésének, a frissen szedet gyümölcsöknek, mustnak, olajnak is a legjavát fogadta az Úr kedvesen népétől (Neh 10:38). Az aratás első kévéje és az új gabonából sütött kenyér az Istent illette meg (3Móz 23:10.17). Az áldozati szertartások előírásai, átmeneti időre adattak Izráel népének azzal a céllal, hogy Jézus Krisztusra, a tökéletes áldozatra mutassanak (1Pét 1:29). Ahogy a nép papjai Malakiás próféta idejében vétkeztek azzal, hogy Istent nem tisztelték, a szolgálatukat nem becsülték, korruptak és képmutatóak voltak az áldozati szolgálatok tekintetében; ugyanúgy mi is megszomorítjuk az Urat, amikor nem a legjobbat adjuk neki életünkből, időnkből, pénzünkből, tehetségünkből és erőnkből.

Szabó László

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.