RMBGySz*

2017. március 24., péntek

DÉLELŐTT | 

Ami nem szégyenít meg

– Róma 5:1-11

Vannak reménységek, amelyekről menetközben kiderül, hogy nem működő dolgokhoz fűződnek. Ezek csalódást és szégyent váltanak ki bennünk. De üdvösségünk reménysége nem ilyen. Ez nem szégyenít meg, mert sziklaszilárd a biztosíték: Isten szeretete, amely kitöltetett a szívünkbe a Szentlélek által. Sok mindent szégyellhetünk mi, de mindaz, amit Isten Lelke hoz a szívünkbe, az megerősít, felemel, szilárddá tesz hitünkben. Ha lemondtunk a szégyentakargatásról bűneink beismerésével és bevallásával, immár világosságban élünk, és Isten Szentlelke többé nem szégyenít meg, sőt betölt, megerősít, bátorít.
Mikor tölthette el Isten Lelke szívedet? Ez néha pontszerű élmény. Egy adott feladat betöltése végett Isten Lelke betölti szívedet, észreveszed, hogy gondolataidat Isten irányítja. De folyamatosan is tapasztaljuk, hogy a Szentlélek átjár, felfrissít, erőt ad, önmagunkról elfelejtkezve egyre erőteljesebben Isten felé irányulunk dicséretekkel és könyörgésekkel.
Betölthetett-e már téged Isten Lelke? Tapasztalod az ő folyamatos jelenlétét az életedben?

Bálint Pál

DÉLUTÁN | 

Isten titkainak hű sáfárai

– 1Kor 4:1-5

Vajon mit látnak a körülöttünk élő emberek, ha figyelik az életünket? Mi lennénk annyira bátrak, hogy kijelentsük Pállal: „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait”? Ezeknek a szavaknak súlya van, hiszen hiteles élet kell, hogy legyen mögötte. Mint keresztyén emberek, mindenekelőtt az identitásunkkal kell tisztában legyünk. Kik vagyunk? Krisztusnak és az isteni titoknak (kijelentésnek) az elkötelezettjei vagyunk, amit bátran fel kell vállaljunk a világ előtt. Nem mi, hanem „ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2Kor 4:6). Másodsorban, arra kell figyelnünk, hogy a ránk bízott feladatot Istennek tetsző módon végezzük, más szóval hűségesen. Harmadsorban pedig meg kell értenünk, hogy mint sáfárok, nem az emberek tetszését kell keresnünk a szolgálatban, hanem a Gazdánkét (Gal 1:10). Ez azt jelenti, hogy nem szabad hagynunk, hogy befolyásoljanak minket elmarasztaló vagy elismerő emberi vélemények. Isten titkainak hű sáfára mennyei Urától várja a dicséretet és a jutalmat.

Kis Ottó Károly

2017.03.24.