Igehely: Jer 22:10-19 Kulcsige: Jer 22:15b-16 „De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az Úr.”
Az emberek általában törekszenek valamilyen módon az elismerésre. Igyekszenek, ha nem is maradandót, de pozitív hagyatékot tudni maguk mögött. Vannak, akik fizikai létesítményeket hoznak létre, mások szellemileg alkotnak nagyot, irodalom, zene területén. Egyeseknek szobrokat emelnek, másokat más módon ismernek el, jegyeznek az utókornak. A talentumait, tehetségét, tudását, tapasztalatait, hitét mindenki szeretné kamatoztatni legjobb belátása szerint. Milyen jó lehet hallani: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25:21). Isten igéje arra tanít bennünket, hogy az igazi maradandó érték csak benne van, mert Ő maga a szeretet. „És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok” (1Kor 13:2). Az Úr adjon maradandó értéket az életünknek az Ő kegyelmének gazdagsága szerint!
Kurtus István
Mindenki a maga tettei szerint lesz megítélve
Igehely: Ez 18:30-32 „Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! – így szól az én Uram, az Úr. Térjetek hát meg, hagyjátok el vétkeiteket, és akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt! Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? Hiszen nem kívánom a halandó halálát – így szól az én Uram, az Úr –, térjetek hát meg, és éljetek!”
Aki ítélkezik, az értékelő véleményt mond valakiről vagy valamiről. Többnyire nem szeretjük, ha ítélkeznek felettünk, ha mérlegre kerülnek a tetteink, a beszédünk, a jellemünk, az értékrendünk. Pedig előbb-utóbb mindannyian megmérettetünk, és amikor ez isteni mércével történik, jó lenne, ha nem találtatnánk híjával. Ennek csak egyetlen módja van, ha Isten minket a Krisztus tökéletes áldozatán keresztül mér meg. „Ahogy egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazakká” (Róma 5, 19). Ha megismertük és elfogadtuk ezt a tökéletes áldozatot, akkor tehetünk bármit, a tetteink nem számítanak? Ellenkezőleg! Aki egyszer megtapasztalta Istennek a végtelen megmentő szeretetét, amely nem kívánja egyetlen ember halálát sem, hanem hogy megtérjen bűnös útjairól és éljen, az a tökéletességre törekszik gondolatban, beszédben, tettben. „De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jak 1:25).
Kurtus István