Igehely: 1Kor 3:5–9 Kulcsige: 1Kor 3:9 „Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”
A szántóföld a megmunkált földterületet jelenti, ahol fontos a föld összetétele, minősége, termékenysége. Ez határozza meg a föld értékét.
A földművelő fáradozik, a földjét megtisztítja a kövektől. A föld elhelyezkedése is fontos: a gazda kövér hegyen ültette el a nemes vesszőket. De a földművelés ki nem hagyható része a szántás. Ez a termő év elején történik, ezt követi a vetés, aztán a többi. Szántáskor nemcsak talajlazítás történik, hanem fölforgatódik a megmunkálandó földréteg. Ami fent volt, alsóbb szintre kerül, ami pedig lent, az a felszínre jön. Szántsunk magunknak új szántást! – szólít föl az Úr. Kezdjünk újat, újuljunk meg értelmünkben, kérjük ezt az Úrtól!
A szántóföldnek gazdája van, aki megműveli. Mi az Úr Jézus tulajdonába kerültünk, megváltott bennünket, hogy az övéi legyünk. Megvásárolt tulajdon vére árán, hozzá tartozunk. Köszönjük meg neki, hogy ennyire szeretett, kifizette az árat értünk, legyünk hálásak ezért a kiváltságért!
A szántóföldet azért munkálják, hogy haszonnövényeket teremjen. Miután a Szentlélek megújított, teremje életünk az Ő nevét dicsőítő gyümölcsöket! Legyen a mai is egy gyümölcsöző nap, amikor a Megváltó nevét magasztalja és emeli föl életünk!
Tóth Zoltán
Ideje, hogy keressétek az Urat
Igehely: Hós 10:12 „Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Törjetek föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét.”
Még fiatal hívő voltam, amikor hallottam két értékes meghatározást az imádkozásról: Az imádkozás beszélgetés Istennel. Az imádkozás a lélek lélegzetvétele.
Unokáim, gyerekként, fürdéskor versenyeztek, hogy ki bírja tovább levegő nélkül, ezért a víz alá bújtak, nekem pedig számolni kellett. Nehogy eszünkbe jusson ilyesmi, hogy kipróbáljuk, meddig bírjuk ima nélkül! Ideje, hogy keressétek az Urat! – mondja a próféta által a Szentlélek. Ideje, hogy elkezdj imádkozni, amikor a bajok, a gondok, betegség vagy egyéb fojtogat. De ne csupán utolsó megoldásként próbáljuk ezt ki, hanem tegyük gyakorlatunkká, hogy Ő legyen az első! Már reggel fussunk hozzá, keressük Őt, kezdjük vele a napot! Keressük Őt, ha felhőtlen nappal ajándékoz meg! Ne feledkezzünk meg, jöjjünk – és ha nem megy másként –, biztassuk megunkat: „Áldjad, én lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!”
Mivel hozzá tartozunk, Ő él bennünk, ennek gyümölcse legyen a hála, a köszönet. Ez illik hozzánk, megváltottjaihoz. Szenteljünk időt, keressük többször is naponta Őt, mert azt soha nem veszi se háborgatásnak, se zaklatásnak. Legyen igazi öröm, kiváltság számunkra, hogy hozzá jöhetünk!
Tóth Zoltán
