2018. június 18., hétfő

DÉLELŐTT | 
Egy Atyánk van

Igehely: Ef 2:14-22; Kulcsige: Ef 2:19 „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.”

Az efezusi levél üzenetének fő tartalma: a pogányok elhívásának „titka” a választott néppel szemben. Jézus Krisztus áldozatával végérvényesen lerontotta a válaszfalat e két nemzetség között. Ezzel érvénytelenné tette a törvény ítélő hatalmát, és megszüntette annak elválasztó erejét (Gal 3:13). Mindkét csoport számára hirdette a békességet és megmutatta az Atyához vezető egyetlen utat. Mi, pogányokból lett keresztyének, teljes jogú polgárai lehetünk Isten újonnan teremtett népének. A 20. vers a gyülekezetet egy építés alatt lévő házhoz hasonlítja, amelynek alapja az apostolok és a próféták Krisztusról szóló üzenete. A sarokkő pedig maga Jézus Krisztus, aki az egész épületet összetartja. Így megalapozva és összetartva növekszik a gyülekezet és válik Isten igazi templomává. Ma, a mi számunkra nem a pogány és zsidók közötti különbség a legfontosabb kérdés. Az a biztos tudat, hogy különbözőségeink ellenére is egy Atyának a gyermekei lehetünk, erősíti a köztünk levő kapcsolatot.

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Ő száműz, de meg is látogat

Igehely: Jel 1:9-11a

János a hű tanítvány, aki végig kitart, bármi történik. A nagy üldözések idejét, korszakát éli az egyház. Az üldözés a hű tanítványt sem kerüli el. A száműzetésnek célja van. A meggyengült egyházat bátorítani, erősíteni kell. Isten elkészíti idős tanítványát, és tollba mondja néki a tennivalót. A hű szolga még a száműzetésben is végzi a rábízott feladatokat. Isten nem hagyja magára, ott van vele a szigeten is.

Egy olyan világban élünk ahol könnyen kigúnyolják a hitet, ragaszkodást, bizonyságtételünket. A tévtanok, hagyományok, szokások, szenzáció hajhászat, könnyen eltéríti a mai keresztyénséget a keskeny útról. A mi Istenünk pedig nem akarja elveszteni a benne hívő népét. Vissza akar téríteni bennünket még a száműzetés árán is. Ő nem hagy magunkra akkor sem, ha megengedi életünk során a száműzetést, a kirekesztést, a sikertelenséget, velünk marad, és követi életünk menetét az Ő istenségének kegyelmi közelségével.

Kész vagyok elfogadni a száműzetést, a kirekesztést? Kész vagyok megosztani a rám bízott üdvösség üzenetét akkor is, ha ismerőseim, barátaim lemosolyognak? Hitelesítem az Ige üzenetét bizonyságtevő életemmel?

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: 2Pt 3:8–16 Kulcsige: 2Pt 3:15 „A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint.”

Hála le­gyen az Úrnak azért, mert Ő tü­rel­mes Isten! Soha nem kap­kod, min­dig meg­fon­tolt és bölcs min­den lé­pé­sé­ben. Nem­csak az Úr Jézus vissza­jö­ve­te­le, hanem Isten tü­rel­me is üd­vös­ség szá­munk­ra, ezt meg­erő­sí­ti Péter (9.v.) és Pál apos­tol is (15.v.). Egy­fe­lől „si­et­tet­nünk” is kell Őt (12.v.), mégis Isten hul­lám­hosszá­ra han­go­lód­va tü­re­lem­mel vár­juk az új eget és új föl­det. Amíg Ő tü­rel­me­sen vár ér­tünk, addig van idő a meg­té­rés­re, az imád­ko­zás­ra: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22:20), és a meg­szen­te­lő­dés­re, hogy Ő tisz­tá­nak és fedd­he­tet­len­nek ta­lál­jon min­ket bé­kes­ség­ben.