2018. június 9., szombat

DÉLELŐTT | 
A félreismert Messiás

Igehely: Ézs 53:1-12; Kulcsige: Ézs 53:4 „Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.”

Amikor a földön járt, Jézus Krisztust emberek sokasága vette körül. Sokan felismerték benne a Messiást. Voltak, akik keresték, mert várták, hogy Izrael királyaként megszabadítja a zsidó népet az elnyomó hatalomtól, és beül a Dávid trónszékébe. Az Úr azonban mindannyiszor kitért az ilyen emberi próbálkozások elől. Ő volt a megvetett, az emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia. Betegségeinket és fájdalmainkat ő hordozta. Bűneinket magára vette, helyettünk szenvedett. Ő a bűntelen, helyettünk bűnhődött és meghalt. Sebei által gyógyultunk meg. Teljes megváltást végzett el értem és érted. Sebei által van bűneim bocsánata, sebei által van bűneid bocsánata. Kihirdetem, sebei által gyógyultam meg, sebei által gyógyultál meg. Ha elfogadtad, ha hittel magadévá tetted Jézus Krisztus áldozatát, bűneid meg vannak bocsátva, a teljes gyógyulás a tied.

Ismered-e Jézus Krisztust? Golgotán kiontott vére, sebei által nyertél-e bűneidre bocsánatot, lelki-testi teljes gyógyulást? Ha nem, jöjj hozzá még ma!

Kelemen Sándor Tomi

DÉLUTÁN | 

A tövis: az Úr adta, az Úr nem vette el

Igehely: 2Kor 12:7b-10

Pál apostol arról tesz bizonyságot mai igénkben, hogy olyan tövis adatott a testébe, ami nem volt egyáltalán kívánatos. Többször kérte is az Urat, hogy vegye el tőle, de az Úr csak annyit válaszolt neki: „Elég neked az én kegyelmem”. Amikor valamilyen nyomorúság árnyékolja be életünket, nem örvendünk annak, sőt mi is Pál apostolhoz hasonlóan kérjük az Urat, hogy távolítsa azt el tőlünk. De vajon feltesszük-e a kérdést, hogy Istennek mi a célja azzal, hogy életünkben azt megengedi? Pál apostol számára világossá vált, hogy ez Isten akarata, és nem panaszkodott többé a „tövis” miatt. Megtanulta azt elfogadni, belátta, hogy az javára válik, még akkor is, ha nem könnyű elviselni.

Mit teszünk, miután imádkoztunk, és Isten nem hallgatott meg?

Taníts engem Istenem félni a te nevedet, járni utadon engedelmességben, elfogadni mindig akaratodat, és bocsáss meg azokért az alkalmakért, amikor panasz, zúgolódás jött az ajkamra!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.