2023. október 9., hétfő

DÉLELŐTT | 
A gyermek, akinek egy mondata is sorsdöntő volt

Igehely: 2Kir 5:1-10, 15; Kulcsige: 2Kir 5:3 „Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából.”

Ennek a kislánynak rengeteg rossz dolgon kellett keresztülmennie már zsenge kortól. Családjától erőszakkal elszakították és idegen országban rabszolgai sorsra jutott. Mindezek ellenére azt láthatjuk, hogy nem tűnt el belőle a segítőkészség, az együttérzés, az irgalmas lelkület, még azok irányában sem, akik vele ezt a sok rosszat tették. Van mit tanulnunk ma reggel ettől a kislánytól! Ha bennünket valamilyen sérelem ér, vagy nehézségben vagyunk, mivel vagyunk elfoglalva? Bizony sokszor csak a magunk problémáján kesergünk, s ha szóba állunk valakivel, csak azzal tudjuk traktálni, ami minket bánt.
Ez a kislány azonban észrevette a másik ember nyomorúságát. Megesett rajta a szíve, és segíteni szeretett volna. Bár nem rendelkezett csodatévő erővel, de tudott az Isten emberéről. A legfontosabb mozzanata ennek a történetnek az, amikor a lány mindezt elmondja. Felfedi, hogy ki tudna a betegen segíteni, és azt is, hogy hol található a próféta.
Mi készek vagyunk-e észrevenni mások nyomorúságát, betegségét, megkötözöttségét? Tudjuk kinél volna a gyógyulás? Hajlandók vagyunk útba igazítani az embereket? Egy mondat is sorsdöntő lehet!

Ifj. Szivák Emil

DÉLUTÁN | 

Az élet előfeltétele a világosság és a rend

Igehely: 1Móz 1:1-5; Kulcsige: 1Móz 1:1-3 „Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap.”

A teremtés kezdetén minden kietlen és puszta volt, és mindent sötétség borított. Miután Isten megteremtette a világosságot, és „látta, hogy az jó”, úgy olvassuk, hogy elválasztotta azt a sötétségtől. Ez a rend azóta is így uralkodik a világon. Amikor az egyik uralkodásra jut, elűzi a másikat.
Így van ez a lelki életben is, vagy az egyik, vagy a másik uralma alatt élünk. Nincs félhomály, szürkület, semlegesség. Pál apostol így fogalmazza ezt meg: „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket.” (Ef 5:8-11) Aki a világosságot teremtette, arra hív ma minket is, hogy éljünk az Ő világosságában. Ez az Ő terve életünkre nézve. Ezért küldte el az Ő egyszülött Fiát, a világ világosságát, hogy a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívjon el minket. Engedjünk az Ő hívásának!

Ifj. Szivák Emil

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
12 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Jn 17:20–23; Kulcsige: Jn 17:22 „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.”

A Fiú kereszthalála visszahelyezte az embert az Édenben elvesztett jogaiba. Jézus halála az Atya kegyelmes akaratát valósította meg. Az ő útja nem e világból vezetett az Atya felé, hanem Isten felől az embervilág felé. Ez az ő páratlan kapcsolata az Atyával. Ebből következik a mi egymással való egységünk: élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus (Gal 2:20–21).

Jézus napi programja megegyezett az Atyától rá osztott feladatokkal (Jn 5:19, Jn 8:29 stb.). Minket sem oldott fel ennek kötelezettsége alól. Az engedelmesség a lelki egészségünk, szolgálatunk alapja.