2018. május 12., szombat

DÉLELŐTT | 
A szeretet türelmes, jóságos

Igehely: 1Kor 13:1-13; Kulcsige: 1Kor 13:4 „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.”

Hallottam egy megtörtént esetről, amikor valaki külföldre ment dolgozni, és bár munkaadójával megegyezett a bérezésről, az mégsem fizette ki. Haza akart jönni, de nem kapta vissza az útlevelét, ezért eljött a munkahelyéről. Hosszú idő után az ottani rendőrség igazoltatta, és mivel nem rendelkezett semmilyen hivatalos okmánnyal, börtönbe került. Amikor döntöttek sorsa felől, fölvetődött a kérdés: hazaküldjük, de hova? Biztos-e, hogy tényleg abból az országból jött, amit mondott? A bírák úgy döntöttek, hogy elénekeltetik vele országának himnuszát. Ez a szakasz a legtöbb bibliaolvasó ember előtt a szeretet himnusza néven ismert. Tudod-e ezt a himnuszt? Éled-e, ami benne van? Az említett esetben a bírákat meggyőzte, amikor emberünk elénekelte a himnuszt. Tegyük föl a kérdést ma reggel: meggyőzi-e életem a körülöttem élő embereket arról, hogy kihez tartozom? Látják-e Jézust bennem, ha rám néznek? Szeretem-e testvéreimet úgy, hogy ez az ismertetőjel közelebb vigye az embereket a Megváltóhoz? Imádkozzunk azért, hogy életstílusunk szeretetteljes, jóságos, türelmes, alázatos krisztusi életforma legyen!

Tóth Zoltán

DÉLUTÁN | 

Anyja és tanítványa egymásra bízva

Igehely: Jn 19:25-27

Ezen a héten a szeretet gondalatával foglalkoztunk reggelenként. Esténként pedig a kapcsolatainkat jártuk körbe. Nekünk, embereknek sokféle kapcsolatunk van. Törekedjünk rendezett kapcsolatokban élni, minden emberrel. Azonban ne feledjük, hogy minden kapcsolat fölött a legértékesebb az Úr Jézussal való kapcsolatunk. Jézus Krisztus halála előtt, utolsó perceiben édesanyjára, Máriára tekintett, majd tanítványára Jánosra, akit szeretett. Amit számukra mondott, abból mindketten megértették tennivalójukat. Bár rövid szavakban szólt hozzájuk. Egymásra bízta őket, hogy törődjenek, gondoskodjanak egymásról. Mi értjük-e az Úr Jézus szavait annyira, hogy felfedezzük tennivalónkat? Készek vagyunk-e félretenni mindent azért, hogy végre hajtsuk azt, amit Ő mond nekünk? Hajlandók vagyunk-e félre tenni előítéletet, képzelődést, mások véleményét és egyebeket csak azért, hogy az Úr Jézusnak engedelmeskedjünk? Imádkozzunk, hogy ezek az igazságok működjenek életünk minden területén: családban, gyülekezetben, az Ő dicsőségére.

Tóth Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!