Igehely: 1Sám 3:1-21; Kulcsige: 1Sám 3:9 „Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére.”
Sámuel a Szent Sátornál, Éli pap mellett élte ifjú éveit. A főpap fiai és a nép bűnei miatt ritkán jelent meg ott Isten dicsősége, ezért ritkán kaptak isteni kijelentést is. Éli főpap ismerte az Isten hangját, mert fiatalabb korában kijelentést nyert tőle. Amikor azonban utoljára szólt hozzá az isteni üzenet, ítélet volt kimondva fölötte.
Az ifjú Sámuel még nem ismerte Isten hangját. Amikor először hallotta, azt hitte emberi szó, mert Éli hívja. Másodszor és harmadszor is ugyanez történt. Ekkor Éli ráeszmélt, hogy az Úr hívó hangját hallja, Ő szólítja Sámuelt. Tanáccsal látta el, és segített neki Isten hangját felismerni.
Mindannyian úgy születünk, hogy nem ismerjük az Urat, sem hangját. Ha eddig nem nyertünk kijelentést az Úrtól, talán szükségünk van segítségre. Istennek gondja van gyermekeire, azokra is, akik még nem ismerik őt, mert nem nyertek még kijelentést tőle. Olykor mellénk ad, vagy belehelyez egy olyan helyzetbe, ahol egy segítőre találunk, aki által tanácsol, hogy megtehessük az első lépéseket Isten felé. Hallottad-e már az Úr hívó hangját? Mikor nyertél kijelentést tőle?
Kelemen Sándor Tomi
Egy áldott szülőpár
Igehely: 2Móz 2:1-9
Mennyire megváltozik minden egy családban, amikor gyermek születik. Változás, ami a felelősséget, a fontossági sorrendet illeti. Milyen áldás az, hogy mint hívő szülők Isten segítségét kérhetjük a gyermeknevelés fontos feladatának betöltésében is.
„Bizony az Úr ajándéka a gyermek ...” (Zsolt 127:3) - mondja Salamon. És ha Isten ajándékoz meg bennünket, akkor az nagyon értékes ajándék. Ezért felelőséggel töltsük be a szülői hivatást. Ne felejtsük el soha, hogy Istennek köszönetet mondjunk gyermekeinkért, unokáinkért.
A világ, amibe gyermekeink születnek, veszélyeket is rejteget. Nem egy ideális világba születnek gyermekeink. Nemrég egy anyuka számolt be arról, hogy miután gyermeke elkezdett óvodába járni, szókincse olyan szavakkal gazdagodott, amelyeket mint hívő édesanya nem kíván hallani, és olyan szokásokat tanult el másoktól, amelyeknek nem örül. És ez még csak az óvoda. Ne felejtsük, gyermekeinket egy időre kaptuk, s majd eljön az idő amikor „el kell őket engednünk”. Használjuk ki jól a megszabott időt, és kérjük az Úr oltalmát családunkra, gyermekeink életére.
Rajna Ottó
