2018. május 30., szerda

DÉLELŐTT | 
Amikor egy gyermeknél van az, amit Isten meg tud sokasítani

Igehely: Jn 6:5-13; Kulcsige: Jn 6:9 „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek?”

Jézust nagy sokaság követi. Egész nap hallgatják tanítását, de a nap végére elfáradnak és megéheznek. Az Úr nem csak a lelki-, de a testi szükségükre is gondot visel. Jó megtapasztalni Istennek életünk minden szükségére kiterjedő gondviselését. Esőt ad mind jókra, mind gonoszokra. Minden népnek megadja eledelét. Ez Isten általános gondviselése. Különleges áldásait csak azok tapasztalhatták, akik Jézus közvetlen közelében voltak. Ezt, az Őt keresők számára tartogatta. Keresték Őt sokan felnőttek, ifjak és gyermekek egyaránt. A gyermekek között találunk egyet, akinek volt öt árpakenyere és két hala. Amikor szükség volt rá, odaadta az Úrnak, letette Jézus Krisztus kezébe, lemondott róla egészen. E gyermek példáját követve, átadtad-e már neki teljesen életed és mindened, amid van? Kész vagy-e magad az Úr szolgálatára odaszánni? Ez a gyermek megtette. Az Úr kézéből egy egész néptömeg élvezhette egy kisgyermek szolgálatkészségének és odaszánásának áldásait. Kövesd a példáját mindenben!

Kelemen Sándor Tomi

DÉLUTÁN | 

Áldott testvériség

Igehely: Zsolt 133

Az áldott testvériség szép képe tárul elénk ebben a zsoltárban. Az egyetértésnek, az egységnek az Úr mindig örvend, és ahol egység van, oda az Úr áldását is küldi, sőt az egység feltétele annak, hogy áldásban részesüljünk. Amikor Megváltónk földi életében a szenvedés órája közeledett, többek között ezért imádkozott értünk az Atyához: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem, hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned...” (Jn 17:20-21). A Sátán viszont éjjel-nappal az egység megbontásán munkálkodik. A bűn mindig elválaszt és éket ver. Az első bűn az Édenben elválasztotta az embert Istentől, a második pedig elválasztotta az embert embertől, testvért a testvértől, amikor Ábel vére a földre csorgott. Amikor megszűnik az egység, megszűnik az áldás is.

„A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint” (Róm 15:5). Kérjük az Urat, hogy legyünk mi is az áldás eszközei.

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Fi­lip­pi­ben vég­zett misszió­mun­ka miatt Pál és Szi­lász igaz­ság­ta­la­nul szen­ve­dett, és bör­tön­be ke­rül­tek. Köz­ben a bör­tön­őr meg­tért, és ház­né­pé­vel, akik hit­tek, be is me­rít­kez­tek még azon az éj­sza­kán. A város elöl­já­rói más­nap meg­üzen­ték a bör­tön­őr­nek a tör­vény­szol­gá­kon ke­resz­tül, hogy bo­csás­sa sza­ba­don az apos­to­lo­kat. De mivel nyil­vá­no­san meg­ver­ték, és bör­tön­be zár­ták őket íté­let nél­kül, pedig római pol­gá­rok vol­tak, ezt Pál és Szi­lász nem hagy­ta annyi­ban. Azt kér­ték, hogy jöj­je­nek el az elöl­já­rók, és maguk ve­zes­sék ki őket, ne ti­tok­ban bo­csás­sák el, mint va­la­mi go­nosz­te­vő­ket.