2018. március 1., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A hatalmat Ő adja tanítványainak

Igehely: Lk 10:17-20; Kulcsige: Lk 10:19 „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek.”

Az istenfiúsággal nemcsak méltóság, hanem hatalom is együtt jár. Mert, akik befogadják Jézus Krisztust az életükbe, azok hatalmat kapnak arra, hogy Isten gyermekeinek neveztessenek. A tanítványokat Jézus erővel ruházta fel a szolgálatra. Másképpen nem lehetne eredményesen végezni ezt a munkát. Nekünk is szól ezen a reggelen Isten üzenete: „Íme, hatalmat adtam nektek... hogy semmi se árthasson nektek.” Ez az ígéret nem azt jelentette, hogy nem kell szenvedniük a Jézus nevéért. Viszont oly módon semmi és senki sem árthat nekik, hogy elválassza őket Isten szeretetétől. A tanítványok már akkor tapasztalhatták, hogy ők egy győztes csapatba vannak, mivel Jézus Krisztus a vezérük és a megbízójuk. Krisztus által mi is hatalmat és erőt kapunk a megbízásunk teljesítéséhez, a szolgálathoz, a lelki harchoz, ezért győzedelmeskedhetünk. Egy győztes Úrhoz, és egy győztes csapathoz tartozunk. Küldetésünk teljesítése alatt és a szolgálat közben, teljes védelmet élvezhetünk. Ez érvényes számodra is, ha már Krisztus uralma alatt vagy, mert csak azok tapasztalhatják ezt az isteni védelmet és oltalmat. Elismered, hogy ez erő nélkül nem lennél képes szolgálni?

Tóth Róbert

DÉLUTÁN | 

Légy példa a bálványok elhagyásában!

Igehely: 1Thessz 1:7-10

Keresztyén országban elítélendő a bálvány és annak imádata. A következő kérdésre: „Ön bálványimádó-e, van-e bálványa?”– a legtöbben szemrebbenés nélkül rávágnák: „Nem! Nincs!” Ha viszont arról beszélnénk, hogy egyesek úgy istenítenek, imádnak, rajonganak körül ma is bizonyos tárgyakat, dolgokat, szokásokat, személyeket, mint annak idején a bálványimádók, az sokakat megsértene.

A hívők megtértek a bálványoktól az Istenhez, és Őt szolgálják. Mi a helyzet a többi hamis imádattal? Kihez, mihez ragaszkodik a szívünk? A rajongás kísértése személyek, emberi csoportok, zene, tárgyak, könyvek, szokások, a múlt iránt, a túlzott ragaszkodás, előfordulhat-e a hívő életében is? Igen!

Légy példa a bálványok elhagyásában! Mi nem alkotunk, nem éljenzünk, táplálunk, tartunk fenn bálványokat, és nem ragaszkodunk bálványokhoz. A mi megtartónk Isten, segítségünk az Úr, reménységünk Jézus Krisztus. Életünk részleteit bízzuk az Úr kezére, és Hozzá ragaszkodjunk mindenek felett.

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Ézs 35:1–10 Kulcsige: Ézs 35:6 „Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas, és ujjong majd a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztában, és a kietlen tájon patakok.”

Isten legegyszerűbb szavában több erő van, mint a világ összes szavában! Ezért élő és ható az Ő beszéde; mindig megelevenít, függetlenül attól, hogy ki milyen reménytelen helyzetben van. Ki gondolta volna, hogy az Ő szavára a fogságban élő nép megszabadul az akkori világ legerősebb birodalmából? Hogy ez a nép közel 2000 km-t fog gyalogolni hazafelé a sivatagon keresztül, és nem fog ott elpusztulni. Sőt képesek lesznek arra, hogy újra felépítsék otthonaikat, és benépesítsék az elpusztult országot. Akik csak hallották ezeket a szavakat, hittel, reménységgel és örömmel teltek be.