2025. december 4., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A hit akadálya

Igehely: Jn 5:43-47 Kulcsige: Jn 5:44 „Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?”

A betesdai béna meggyógyítása szombaton heves ellenszenvet váltott ki a zsidókban Jézus személye iránt (5:16-18). Ez áll tehát Jézus tartalmas válaszadásának hátterében (5:19-47). Beszédének második felében azt hangsúlyozza, hogy nem ő tanúskodik (igazolja) saját magáról, hanem Bemerítő János, az Atya, a csodás cselekedetei és maga az írás is. Majd jön Jézus szomorú megállapítása a zsidókról: nem hisztek bennem (38. v.), nem akartok hozzám jönni (40. v.), nem keresitek azt a dicsőséget, amely az Atya nevében jött a földre (43-44. v.). A keresztyén hit tárgya (tartalma) maga Jézus, teljes valójában – emberségében és istenségében. Az Ószövetség róla beszél, Mózes törvénye rá mutat, Isten ragyogó dicsősége benne lett láthatóvá. Hozzá kell jönnünk, hogy szellemi és örök életünk legyen. Őt kell befogadnunk, és az írások kutatása közben Őt kell szomjaznunk, és hittel megragadnunk. De ha épp ez a lelkület és céltudatosság hiányozik, hogyan tudna akkor bárki hitre jutni (5:44)? Tegyünk hát félre minden akadályt és bűnt (Zsid 12:1) és tagadjuk meg a hitetlenséget (Tit 2:12)!

Boros Róbert

DÉLUTÁN | 

Merítsünk türelmet az Írásokból

Igehely: Róm 15:1–6 Kulcsige: Róm 15:4 „Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.”

Mennyei Atyánk a „türelem és vigasztalás Istene”. Milyen jó, hogy a mi Urunk nem vár el tőlünk olyat, amivel Ő nem rendelkezne, sőt benne a türelem is és a vigasztalás is tökéletes, teljes. Ezért nem lehetetlen küldetés (filmkedvelők kedvéért: Mission Impossible) – még ha sokszor annak tűnik is – az, amit a következő vers kér: „egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint.” A mi problémánk sokszor az igeszakasz első verséből fakad, hogy talán mindenki úgy tudja magáról, hogy ő erős, ő az erősekhez tartozik. Mert emberi dolog, hogy mindenki ide akar tartozni, anélkül, hogy ennek terhét felvenné: „és ne a magunk kedvére éljünk.” Ennek ellentéte is igaz lehet: néha túlságosan függünk másoktól, ahelyett, hogy saját felelősségünket felvállalnánk.

Kedves testvér, küzdjünk azért, hogy Jézus Krisztus akarata hassa át a közösségünket, mert csak így juthatunk el oda, „hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.”

Uram, tőled veszem a példát a türelemhez és a vigasztaláshoz! Segíts megfeszítenem magam a többiek javáért!

Mostis Ádám

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 5:1–6 Kulcsige: 1Kor 5:5 „Átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján.”

A gyülekezetben megtűrt bűn fertőzi a közösséget, megszomorítja azokat, akik a szentség útján járnak. Nem emberi ítélkezésről beszél itt az apostol, hanem a Lélek által kapott tekintélyről, amellyel a szentek közösségét ruházza fel az Úr. Lelepleződik a nyílt vagy titkos bűn. Ahhoz, hogy a bűnös megtérjen, szükséges, hogy a közösség elhatárolódjon a bűntől. A korinthusi hívők ahelyett, hogy a helyreállás érdekében ideiglenesen kiközösítették volna a megtérni nem akaró bűnöst, dicsekedtek a bűnnel, és védték a vétkest. Pedig „Vétkesek közt cinkos, aki néma” (Babits Mihály, Jónás könyve).