2018. március 29., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Önként adta értünk magát

Igehely: Lk 22:1-23; Kulcsige: Lk 22:19 „És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”

Már nagyon közel volt a zsidók húsvétja. Ilyenkor nagy sokaság jött Jeruzsálembe, néha az ünnep alkalmával százezren is tartózkodtak a városban és környékén. A főpapok és írástudók elhatározták, hogy megölik Jézust. Féltek a sokaságtól, ezért keresték az alkalmat, hogy akkor fogják el őt, amikor legkevesebben vannak körülötte. Júdás, akinek szívébe beköltözött a Sátán, segít ebben nekik jó pénzért. Elárulja Mesterét. Jézus és tanítványai is készülnek a húsvéti vacsorára. Az Úr Jézus Pétert és Jánost bízta meg a vacsora elkészítésével. Minden a Mester utasítása szerint történt. A kezdeti időszakban a tanítványok közt még ott volt az áruló is. Amikor az Úr és tanítványai az asztalhoz telepedtek, a Mester a következőket mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát” (Lk 22:14/b). A főpapok gondolatában Jézus meggyilkolása van, Júdáséban az árulás, a tanítványok gondolatában pedig, hogy köztük ki a nagyobb. A Mester gondolatában viszont szenvedése, kereszthalála és váltságmunkája van ebben az időben. Ő kész volt arra, hogy szeretetből, önként áldozza fel értünk magát. Érted-e ezt? Mi a válaszod szeretetére és áldozatára?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

A Szolga-király példája

Igehely: Jn 13:1-20

Jó volt tegnap elmerengni a számunkra is elkészített királyság kívánatos voltán! Jó, hogy Jézus Királyunk megszerezte nekünk, és várományosaivá tett. De méltó, hogy emlékezzünk a megszerzés útjára, amiben mai igénk kijózanítóan rámutat a hívő ember földi létének tennivalójára és céljára. Krisztusunk a Mester. Tanítványaiként körülvesszük.

De figyeljük csak meg a cselekvések leírásait! (1-5. vers) Jézus tudott dolgokat és szerette az övéit; a vacsorától felkelt, a felsőruháját letette, kendővel magát körülkötötte, vizet öntött, lábakat mosott és törölt… Mind-mind aktív cselekvés, szándékos mozdulatokkal, befektetett erőkifejtéssel, megtervezett céllal. S közben a tanítványai? „Semmit” sem csinálnak, csak átélik Jézus velük való törődését, rajtuk végzett tisztítását. Egyikük ellenkezik ugyan, Jézus erre türelmesen válaszolgat (6-10), majd visszarendezi magát közéjük és visszaidézi nekik minta-tettét (12-15.)

Példamutató Királyunk uralma ily lentről indult, de Küldőjéhez érkezett. „Kövessük hát!”

Papp Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Jer 22:10-19 Kulcsige: Jer 22:15b-16 „De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az Úr.”

Az emberek általában törekszenek valamilyen módon az elismerésre. Igyekszenek, ha nem is maradandót, de pozitív hagyatékot tudni maguk mögött. Vannak, akik fizikai létesítményeket hoznak létre, mások szellemileg alkotnak nagyot, irodalom, zene területén. Egyeseknek szobrokat emelnek, másokat más módon ismernek el, jegyeznek az utókornak. A talentumait, tehetségét, tudását, tapasztalatait, hitét mindenki szeretné kamatoztatni legjobb belátása szerint.