2018. október 9., kedd

DÉLELŐTT | 
A megkívántak megszerzése és elvesztése

Igehely: Mik 2:1-5; Kulcsige: Mik 2:2 „Megkívánják a mezőket, és elorozzák, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát.”

A törvények azért vannak, hogy áthágják őket – mentegetik magukat egyesek cinikusan. Sajnos, szinte naponta látjuk, hogy akinek csak lehetősége van rá, át is hágja a törvényeket azért, hogy saját magának előnyöket szerezzen.

Könnyű ítélkezni azok felett, akik nagy port kavaró korrupciós ügyek vádlottjai. Saját magunk kis törvénytelenségeit viszont nem ismerjük el, vagy kisebbíteni, szépíteni próbáljuk, esetleg másra hárítjuk a felelősséget.

Nem új ez a helyzet. Mint az igéből is látjuk, az emberek mindenkor hajlamosak voltak áthágni a törvényt, ha remélték, hogy büntetlenül megúszhatják. Igazságérzetünk tiltakozik, amikor törvényszegést lát és még inkább, ha nincs megbüntetve. Isten viszont nem alszik, és ha még itt a földön sikerül is sokaknak elkerülniük a büntetést, Isten nem marad adós.

Követtél-e el az utóbbi időben valamilyen szabálytalanságot, erkölcsi vétket?

Hajlandó vagy-e elismerni, ha vétkezel, vagy inkább kifogást, bűnbakot keresel?

A büntetéstől való félelmen túl, mi akadályoz meg abban, hogy törvénytelen módon teljesítsd kívánságaidat?

Szekrényes József

DÉLUTÁN | 

Jónátán bátor kezdeményezése

Igehely: 1Sám 14:1-15

„Aki mer, az nyer” – tartja a közmondás, de Jónátán története nem csak az emberről szól. Ha csak azt látnánk, hogy Jónátán egyedül, bejelentés nélkül támadott meg egy túlerőben és jobb helyzetben levő ellenséget, akkor azt mondhatnánk: vakmerőség, hiábavaló kockázatvállalás. De Jónátán nem saját erejében bízott, hanem Istenben: „Hátha tesz valamit értünk az Úr”. Nem is rohan vakon vesztébe, hanem hajlandó Istene útmutatására várni, jelt kérve tőle.

Hitét és bátorságát az Úr győzelemmel jutalmazza. Világosan látszik a történetből, hogy az ellenség fölötti végső győzelem is ennek az első lépésnek az eredménye, a hadinép ugyanis már nagyon kezdett szétszéledni. A jó hírre viszont összegyűltek és bátorsággal vívták meg a harcot.

Igaznak bizonyultak Jónátán szavai: az Úr kevés ember által is tud győzelmet szerezni. Ehhez viszont szükségesek olyan emberek, akik mernek lépni a nehézségek ellenére is. Egy-egy jó példa jobban felbuzdítja az embereket, mint megannyi elméleti prédikáció.

Van-e bátorságunk az Úr szavára olyat tenni, amit egyébként nem tennénk meg?

Szekrényes József

 Napi áhítat

Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”

Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.