2018. szeptember 14., péntek

DÉLELŐTT | 
Amikor csak egy kard se kellett

Igehely: Mt 26:51-56; Kulcsige: Mt 26:52 „Ekkor így szólt hozzá Jézus: Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el.”

Júdás árulása megtörtént, és a feldühödött zsidó vezetők, papok és katonák jöttek, hogy végre elfogják Jézust. Az egyik tanítvány karddal rendelkezik és használni is meri, levágva a főpap szolgájának fülét. Jézus egyetlen szavával megállítja az erőszakot, amit a tanítvány hevességében alkalmazott, majd meggyógyítja Málkus fülét (Jn 18:10).

Jézus magatartásából és szavából több következtetést lehet levonni:

1. Jézus nem pártolja a támadó magatartást (52. v.), és ha kérdezünk tőle, tanácsot várunk tőle, akkor meg kell várni a választ (aktuális bizalom Jézusban és az ő szavában).

2. Jézusnak nincsen gondja a jogos önvédelemmel, noha a katonák úgy kezelték őt, mint egy közönséges bűnözőt, de a jogosságot a jelen szituációban alárendeli a küldetésnek, miszerint ő az életét áldozza az emberiségért (54. v).

3. Jézusnak lehetősége lett volna tizenkét seregnyi angyalt hívni saját védelmére, akik beavatkoztak volna az eseményekbe. Ez azt mutatja, hogy Jézusnak mindvégig volt választása. Bármikor leállíthatta volna a folyamatot és megbüntethette volna azokat, akik igazságtalanul vádolták. (53. v.) „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” (Mt 7:12)

Oláh Lajos

DÉLUTÁN | 

Vegyétek fel a keresztet!

Igehely: Mt 10:34-39

Hát ez a felszólítás igazán nem hangzik valami jó álláshirdetésnek! Toborzóirodák kecsegtető külföldi álláslehetőségeket kínálnak: korszerű munkakörülményeket ígérnek magas kereseti lehetőséggel, béren felüli juttatással, nyelvtanulás biztosításával, csapatépítési lehetőséggel, luxusnyaralással és megannyi extrával.

Ezzel szemben Jézus felszólítása a mindenkori tanítványokhoz, hogy életünk legyen az övéhez hasonló: merjük odaadni másokért! Hűségünk legyen hasonló az övéhez: tartsunk ki mindvégig! Szolgálatunkban kövessük őt: ne várjuk, hogy minket szolgáljanak, hanem a szolgálatra mi álljunk készen! Ezt jelenti a „kereszt felvétele”. A halálraítélt, amikor felvette keresztjét, leszámolt az élettel és készen állt a halálra. Keresztyénnek lenni annyi, mint vállalni a földbe hulló gabonaszem szerepét. Maga elhal, de áldozata százszoros termést hoz (Jn 12:24). Érzed-e te is testvérem a két eltérő életmód közötti feszültséget? De csak így juthatunk a halálból az életre! (39. v.)

„Ez a régi kereszt, melyet más úgy megvet,

Egyre vonzza az én lelkemet…” (UHH 490)

Oláh Lajos

 Napi áhítat

Igehely: Jn 20:24–29 Kulcsige: Jn 20:25 „A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.”

A feltámadást racionálisan bizonyítani, és ez alapján hitelesnek elfogadni ma sem lenne könnyű feladat. Tamásnak is volt oka a hitetlenségre, de volt oka reménykedni is Jézus feltámadásának bizonyosságában. Hiszen Jézus maga is több alkalommal tett utalást halálára és azt követő feltámadására. Bizonyíték lehetett az üres sír, amit maga is megnézhetett volna, hiszen napok álltak rendelkezésére. A tanítványok tanúságtétele is meggyőzhette volna, hiszen évekig voltak társak, láthatta életüket, jól ismerte őket.