2018. szeptember 19., szerda

DÉLELŐTT | 
Lelki hűtlenség

Igehely: Jer 3:6-13; Kulcsige: Jer 3:13 „Csak ismerd el bűnödet, hogy hűtlenül elhagytad Istenedet, az Urat. Bájaidat idegeneknek osztogattad minden zöldellő fa alatt. Csak az én szavamra nem hallgattatok – így szól az Úr.”

A bálványimádás, mint lelki hűtlenség kerül Jeremiás látókörébe, és a bűnbeismerés fontossága, amikor néven nevezi a hűtlenségeket. Izráel teljesen elszakadt Istentől, és a váló levél: a fogságba vitel volt. De Istennek még jobban fájt Júda helyzete, aki „csak képmutató módon” tért vissza Istenhez, nem egész szívvel. A lelki hűtlenségből csak egész szívvel lehet visszatérni, és tőlünk is ezt várja az Úr. Az egész szívvel való visszatérést, a mélységes bűnbánat övezi. Sajnos, épp ez maradt el Júda „megtérésénél”. Tovább habzsolták a bűnt és élvezeteit: „futkostál utaidon” - a saját utaik követését, és a bűnre kínálkozó alkalmak megragadását jelenti. Isten mégis kész a megbocsátásra, és nyitott ajtóval várja a megtérőket: „csak ismerd el bűnödet”, épp úgy, mint a tékozló fiú esetében is.

A hűtlenség az Úrral való kapcsolatunkban könnyen beállhat, és néha igen kicsiben kezdődik, de oly messze elvihet, mint a vonatot a sínpár váltója: akár egészen ellenkező irányba.

Milyen bálványt kellett kidobnod legutóbb életedből, amely el akart szakítani az Úrtól?

Mit jelent számodra ez a kifejezés: Csak az Úr szavára hallgatni?

Tőtős János

DÉLUTÁN | 

A szolgálat által nyert tekintély

Igehely: 2Kor 3:1-12

A korinthusi gyülekezet Pál apostol fáradozása nyomán született. Isten mondotta Pálnak Korinthusban: „nekem sok népem van ebben a városban” (ApCsel 18:10). Akkor még nem voltak ott hívők, de Isten tudta, hogy lesznek. „Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát” (ApCsel 18:5). Így lettek a korinthusiak élő, olvasható levelek mások számára. A szolgálatban a tekintélyt az elhívó Isten adja. Nem a maga erejével kellett megszereznie ezt, hanem Isten tette Pált alkalmassá. „…új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké.” (6. v.)

Az Ószövetségben Mózes személye és szolgálata volt az emberek között a legnagyobb tekintély a törvény átadásában és szolgálatában, de a Lélek szolgálata felülmúlja a törvény szolgálatát, és valóban ebben rejlik a szolgálat tekintélye. A szolgálat által nyert tekintély Pálnál a csapatmunkában is megnyilvánul. Korinthusban együtt szolgált Akvilával és Priszcillával, de Szilász és Timóteus is munkatársai voltak, és velük még több gyülekezetet plántált. Mindig tudta értékelni a munkatársakat, ezért áldás koronázta szolgálatát. „Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok” (3. v.).

Tőtős János

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.