2018. szeptember 20., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A paráznaság súlyosságának oka

Igehely: 1Kor 6:9-20; Kulcsige: 1Kor 6:18 „Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik.”

A kezdő igeszakaszban sok bűnt felsorol Pál, de a 15. verstől, a kulcsigén is át visszatér a paráznaság bűnére, ami ennek súlyosságát mutatja. A szeplőtlen Bárány vérén, drága áron lettünk megváltva, s ha ez a tény szemünk előtt marad, úgy elkerülhetjük a bűnt! Megvásárolt minket, és az övéi vagyunk. Valóban, testünk Isten templomává lett avatva a Szentlélek által, nem szabad megszomorítani a Szentlelket (19). Krisztussal való egyesülésünk miatt is fontos ez az üzenet (17). Isten a maga számára alkotta testünket, és az Úr a mi testünkért van, jelenti ki az Írás. Azt hiszem, sehol másutt a Bibliában nem találjuk ezt az igazságot így leírva: hogy mennyire fontos és értékes a testünk Isten számára. Ezekből az igékből nem túl sokszor hallunk tanítást a szószékekről, noha mai világunk arra hajt túlerővel, hogy testünket beszennyezze minél fiatalabb korban, és minél több házasságot tönkretegyen! Kerülnünk kell ezt a bűnt a testünk feltámadása miatt is. „Isten... hatalmával minket is fel fog támasztani” (14). „Távozzál a bűntől messze, messze el”, vagy: „kerüld a második tekintetet!”

„Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú?”, és a házasságban élő ember? (Zsolt 119:8)

Tőtős János

DÉLUTÁN | 

Saul engedetlensége

Igehely: 1Sám 15:10-23

Saul engedetlensége nagyon elszomorította Istent. A 2Móz 17. részében Isten megígérte Mózes által Józsuénak, „hogy Amáléknak még az emlékét is eltörlöm az ég alól”. Ezt a feladatot kellett volna Saulnak teljesítenie. De ő nem vitte véghez teljesen Isten akaratát, épp Agágot, az amálékiták királyát hagyta meg, és az állatok java részét, amelyek mind eltörlésre voltak szánva. A győzelem mámorában emlékoszlopot állíttatott magának, noha királysága kezdetén kicsinynek látta magát. Sámuel szót kellett kérjen, hogy elmondhassa Isten döntését az engedetlenség miatt.

A feltétlen engedelmesség a legfontosabb az Úr előtt. Nem lehet pótolni semmilyen áldozattal. Az engedetlenség bűne olyan, mint a varázslás, ami ellenszegülés Isten szavával (23. v.). A Szentlélek, aki betöltötte Sault, amikor király lett, az engedelmesség Lelke is, de ő nem figyelt Rá, ezért Isten elvetette őt, azután pedig bukások sorozata következett.

A feltétlen engedelmesség az Úr szava iránt, a győzelmes élet titka a mi részünkre is. Az Úr Jézus az igazi példaképünk a Fil 2:8 szerint. Ez az út a mi számunkra is járható. Hadd legyen a mi imádságunk: „engedelmesség Lelkével támogass engem” (Zsolt 51:14 Károli).

Tőtős János

 Napi áhítat

Igehely: Róm 15:13–16 Kulcsige: Róm 15:14 „Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve minden ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani.”

To­vább­ad­ni a jót – ez nemes szol­gá­lat és üdvös munka. Csak azt tud­juk to­vább­ad­ni, amink van. Em­lék­szünk még va­sár­na­pi té­mánk­ra: Be­töl­te­kez­ni a jóban való gyö­nyör­kö­dés­sel. Az apos­tol a római gyü­le­ke­zet­ről meg­ál­la­pít­ja, hogy telve van­nak jó­ság­gal, a jó is­me­re­té­vel és azzal a ké­pes­ség­gel, hogy egy­mást is tud­ják ta­ní­ta­ni, in­te­ni! Olyan szol­gá­la­tot végez Pál apos­tol, amit az evan­gé­li­um papi szol­gá­lat­nak nevez. Ez egy közös, a hí­vek­kel együtt vég­zett szol­gá­lat, amit egye­te­mes pap­ság el­vé­nek nevez az egy­ház. To­vább­ad­ni, amit az Úrtól ka­punk.