2019. április 8., hétfő

DÉLELŐTT | 
Vagy talán mondjuk azt?

Igehely: Mk 11:27-33; Kulcsige: 11:32 „Vagy talán mondjuk azt: emberektől? De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki úgy gondolta, hogy valóban próféta volt.”

Izráel vezetői nagyon közel kerültek a Jézussal kapcsolatos nagy kérdéshez: Kicsoda valójában Ő, és mit cselekszik? Képmutatásuk miatt, amit politikai és vallási érdekeik diktáltak, nem akarták kimondani, amit tudtak Jézusról. A történetből világosan látjuk, hogy a beszéd nemcsak gondolataink, érzéseink és vágyaink, vagyis igazi bensőnk kifejezésére szolgálhat, hanem annak elrejtésére is. Uralkodni magunkon, hogy ne vétkezzünk beszédünkkel, hogy ne okozzunk kárt másoknak, dicséretes dolog. Ha inkább hallgatunk, mintsem másokat megbántanánk, vagy kárt okoznánk meggondolatlan vagy felindult beszédünkkel, az helyes dolog. De számításból hallgatni, ravaszságból nem beszélni, mellébeszélni, vagy mást mondani, mint amit kellene, az helytelen.

A zsidó főemberekhez hasonlóan a fontolgató beszéd csapdájába eshetünk, amikor kikerüljük, hogy őszintén beszéljünk magunkról, amikor ennek lenne a helye. Vagy mi van akkor, amikor kitérünk az elől, hogy az igazságot megmondjuk, mert az túl sokba kerülne nekünk? Vagy amikor másokkal beszélgetve nem akarunk igazán hallani problémáikról, és inkább jelentéktelen dolgokról beszélünk, nehogy nekünk kelljen segíteni, gondjaikat felvenni? Legyen beszédünk mindig egyenes és őszinte!

Kovács József

DÉLUTÁN | 

Az ország kettészakadása

Igehely: 1Kir 12:1-19

A gőg, az anyagiasság és a telhetetlenség hatására szakadt ketté az ország. Salamon gazdagságának és dicsőséges uralkodásának árnyoldala a nép elnyomása, kizsákmányolása volt. Salamon király lelki hagyatéka nem volt pozitív. Gazdag országot hagyott fiára, aki számára az apja nem a hitben járás és kegyesség, hanem a diktatórikus uralkodás példája volt. Roboám őt akarta utánozni.

Salamon jól kezdte uralkodását, amikor még nem bízott magában, hanem Isten segítségét kereste. Az Úr megígérte neki, hogy vele lesz, gazdagságot és hatalmat ad neki. Ő azonban ahelyett, hogy az Úrban bízott volna, saját maga gondoskodott ezek megszerzéséről politikai házasságaival. Ez viszont a saját és népe kárára történt, mert asszonyai bálványimádást hoztak az országba.

Az elszakadásban Roboám bűnei is konkrétan megmutatkoztak: engedni a rossz befolyásnak, az önteltség és az emberek eszközként való kezelése. Ezeket ő nem látta magáról, de nem is érdekelte. Vajon bennem milyen bűnök és hajlamok vannak, amik nem a testvéri egységet, hanem a szakadást segítenék elő?

Kovács József

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és kedves dolog, mikor egy fiatal azzal tűnik ki, hogy Istenhez ragaszkodik. Nem a ki vagy feltűnés végett, hanem meggyőződésből, elkötelezettségből. A meggyőződés nem divatos, nyitottság ürügyén felületességre nevel a világ, legyenek a fiatalok olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától (Ef 4:14). Nem is beszélve az elkötelezettségről, nemhogy Istenhez, de semmihez sem. Azzal ámítva, hogy a gyökértelenség a szabadság, ördögszekérként süvítenek az életen végig.