2019. augusztus 27., kedd

DÉLELŐTT | 
Szabadon a bűn zsarnokságától

Igehely: Róm 6:12-18; Kulcsige: 6:17 „De hála az Istennek, hogy ugyan a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére átadattatok!”

Mai áhítatunkban lehetőségünk van tovább elmélkedni Pál apostol rómaiakhoz írt levelén. A most olvasott igeszakasz arról szól, hogy ne szánjuk többé magunkat a bűn cselekvésére, hanem szánjuk oda magunkat Istennek.

Pál ismét felveti a kérdést, hogy vajon vétkezhet-e az ember szabadon a kegyelem uralma alatt? Nem csoda, hogy ismét felteszi ezt a kérdést, hiszen olyan gyakori a tudatos vétkezés és könnyelműség a bemerítkezés után is. Sokan hajlamosak elfogadni azt az elméletet, hogy a kegyelem uralma alatt sem lehet mást tenni, mint vétkezni, és hogy ez törvényszerű és megengedett is. Sokan úgy vélik, hogy azért vagyunk a kegyelem alatt, hogy bűneink újra és újra megbocsáttassanak. Ez azonban tragikus félreértés! A kegyelem uralma alatt nem azért van az ember, hogy tovább vétkezzék, hanem azért, hogy megszentelődjék! Valóságosan felszabadulunk tehát a bűn zsarnokságától, hogy az Isten akarata iránti engedelmességet válasszuk, és hogy életünket a továbbiakban Neki szánjuk oda.

Miért alkuszik meg sok hívő a bűnnel, Isten bűnbocsátó kegyelmére hivatkozva? Életed mely területein tapasztaltad meg a bűn feletti győzelmet?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Testvéreitekről se feledkezzetek meg

Igehely: Józs 1:12-18

Mai igénk Isten népének egységéről szól, melyet az Úr iránti engedelmességben kellett megvalósítani. Két és fél törzs ugyanis a Jordántól keletre eső területen már megkapta osztályrészét, ám Józsué emlékeztette őket kötelességükre: segíteniük kell a többi törzseket a nyugati országrész elfoglalásában. A rúbeniek, a gádiak és Manassé fél nemzetsége már megkapták örökségüket a Jordánon túl. De nem volt szabad elfelejteniük, hogy örökségük szerves egységet képez testvéreikével. Az ő gazdagságuk, jólétük, melyre korábban szert tettek, a harc élére állította őket. Mivel nem kellett családjaik biztonságáról gondoskodniuk, így a harcban nagyobb terhet vállalhattak, mint otthontalan testvéreik.

Nem tudjuk, hogy az összes érdekelt férfit hívták-e össze, vagy csak a vénekkel tanácskozott Józsué, ám a kapott válasz mindenesetre kielégítő volt, hiszen engedelmességet fogadtak Józsuénak, ezzel együtt pedig az Úrnak.

Ahogy a nép hallgatott Józsuéra, a hívők ma úgyszintén felismerik Krisztus hangját, és engedelmeskednek akaratának, hiszen Urunk is a benne hívők egységéért imádkozott, és a Szentlélek által kész azt meg is valósítani.

Horváth Ferenc

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.