Igehely: Mt 25:31-40; Kulcsige: 25:31 „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.”
Még egy iskolai ünnepségen sem mindegy, hogy valaki dicséretben és díjban vagy megróvásban részesül. Mennyivel inkább életünk és a világ végén! Jézust ezek a versek nem alázatos ácsnak mutatják be, hanem az ő dicsőségében. Angyalok veszik őt körül, és mint bíró jelenik meg az ő trónján. Az Ő ítélete alól nem marad ki senki. Minden ember, aki valaha élt vagy élni fog, meg kell álljon előtte. Lesz két nagy csoport: 1. juhok, jobb kéz felől állók, az Atya áldottai, ezek sorsa a világ kezdete óta elkészített dicsőséges ország, hol Isten lakik. 2. a kecskék, a balkéz felől állók, átkozottak, ezek sorsa az ördögnek és angyalainak készített örök tűz. Nincs harmadik csoport, nincs harmadik sors! Minek alapján dönt a bíró? Ő igazságosan ítél. Mivel magunktól nem lehetünk igazak, az örök sorsunkat az határozza meg, hogy az Ő személyét és megmentő munkáját elfogadjuk vagy nem. Azaz, ki hogyan viszonyult Krisztushoz ebben az életben. Nem a jócselekedet és a jótékonyság visz a mennybe, hanem az, hogy Krisztus és az ő akarata mennyire tudta meghatározni földi életedet. Ővele mit cselekedtél, vagyis az ő testvéreivel? „Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem” (Mt 12: 50).
Kelemen J. Sándor
A szeretetben
Igehely: Jn 17:20-26
A szeretetről nagyon sok szó esik manapság, talán azért, mert túl kevés van belőle. Mindenképp vissza kell mennünk a forráshoz. Az Úr Jézus főpapi imájában nem csak az akkori hívőkért imádkozik, hanem azokért is, akik az ő bizonyságtételükre hisznek majd. Az a kérése, hogy eggyé legyenek egymással és Istennel, és olyan erős legyen ez az egység, amilyen az Atya és a Fiú között van. Ehhez a Fiú nekünk adta az ő dicsőségét. Mit jelent ez? 1. Most Isten fiai vagyunk, hordozzuk és visszatükrözzük csodálatos jellemét (1Jn 3:2); 2. Örököstársak Kriszussal (Róm 8: 17) - ott leszünk, ahol ő van és ez üdvösségünk végcélja. Ez az egység, ha megvalósul Istenben, akkor képesek leszünk bizonyítani a világnak, hogy Isten küldte Jézust, aki Messiás és Megváltó. Az Atya szereti a Fiút és szerette őt már a világ megalapítása előtt, vagyis örökké. De hogy az Atya úgy szeret minket, mint ahogyan az ő Egyszülöttjét, ez valami csodálatos és titokzatos igazság. Ugye megismerted ezt a szeretetet és az Isten nevét, lényét? Ez az üdvösség (17:3). Ahogyan jobban megismered és elmélyülsz benne, annál inkább képes leszel szeretni. Az ő szeretetének ismerete és tapasztalata tesz képessé a szeretetre. Meríts ma is!
Kelemen J. Sándor
Új hozzászólás