2019. december 11., szerda

DÉLELŐTT | 
Az ítélő Bíró

Igehely: Mt 25:31-40; Kulcsige: 25:31 „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.”

Még egy iskolai ünnepségen sem mindegy, hogy valaki dicséretben és díjban vagy megróvásban részesül. Mennyivel inkább életünk és a világ végén! Jézust ezek a versek nem alázatos ácsnak mutatják be, hanem az ő dicsőségében. Angyalok veszik őt körül, és mint bíró jelenik meg az ő trónján. Az Ő ítélete alól nem marad ki senki. Minden ember, aki valaha élt vagy élni fog, meg kell álljon előtte. Lesz két nagy csoport: 1. juhok, jobb kéz felől állók, az Atya áldottai, ezek sorsa a világ kezdete óta elkészített dicsőséges ország, hol Isten lakik. 2. a kecskék, a balkéz felől állók, átkozottak, ezek sorsa az ördögnek és angyalainak készített örök tűz. Nincs harmadik csoport, nincs harmadik sors! Minek alapján dönt a bíró? Ő igazságosan ítél. Mivel magunktól nem lehetünk igazak, az örök sorsunkat az határozza meg, hogy az Ő személyét és megmentő munkáját elfogadjuk vagy nem. Azaz, ki hogyan viszonyult Krisztushoz ebben az életben. Nem a jócselekedet és a jótékonyság visz a mennybe, hanem az, hogy Krisztus és az ő akarata mennyire tudta meghatározni földi életedet. Ővele mit cselekedtél, vagyis az ő testvéreivel? „Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem” (Mt 12: 50).

Kelemen J. Sándor

DÉLUTÁN | 

A szeretetben

Igehely: Jn 17:20-26

A szeretetről nagyon sok szó esik manapság, talán azért, mert túl kevés van belőle. Mindenképp vissza kell mennünk a forráshoz. Az Úr Jézus főpapi imájában nem csak az akkori hívőkért imádkozik, hanem azokért is, akik az ő bizonyságtételükre hisznek majd. Az a kérése, hogy eggyé legyenek egymással és Istennel, és olyan erős legyen ez az egység, amilyen az Atya és a Fiú között van. Ehhez a Fiú nekünk adta az ő dicsőségét. Mit jelent ez? 1. Most Isten fiai vagyunk, hordozzuk és visszatükrözzük csodálatos jellemét (1Jn 3:2); 2. Örököstársak Kriszussal (Róm 8: 17) - ott leszünk, ahol ő van és ez üdvösségünk végcélja. Ez az egység, ha megvalósul Istenben, akkor képesek leszünk bizonyítani a világnak, hogy Isten küldte Jézust, aki Messiás és Megváltó. Az Atya szereti a Fiút és szerette őt már a világ megalapítása előtt, vagyis örökké. De hogy az Atya úgy szeret minket, mint ahogyan az ő Egyszülöttjét, ez valami csodálatos és titokzatos igazság. Ugye megismerted ezt a szeretetet és az Isten nevét, lényét? Ez az üdvösség (17:3). Ahogyan jobban megismered és elmélyülsz benne, annál inkább képes leszel szeretni. Az ő szeretetének ismerete és tapasztalata tesz képessé a szeretetre. Meríts ma is!

Kelemen J. Sándor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.