2019. december 16., hétfő

DÉLELŐTT | 
„Munkában találva”

Igehely: Mt 24:45-51; Kulcsige: Kulcsige 24:46 „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!”

A messiásvárás döntő kérdése, hogy tudom-e mit bízott rám az Úr, mert ez határozza meg, hogy hogyan kell várnom az érkezését. Bármilyen eredményes és nagyon hasznos elfoglaltságot találok magamnak, semmilyen pozitív hatással sem lesz az üdvösségem szempontjából. Bármilyen unalmas megszokott feladatom legyen, amit Jézustól kaptam, annak végzése üdvösséget eredményez. Mi gyakran több hangsúlyt helyezünk a tisztaságra, mint az Úrnak való engedelmességre. Ismerünk üdvös módszereket, divatos gyakorlatokat, de biztos, hogy Jézus ott fog keresni, ahol mi szeretünk időzni. Az Ige szerint Jézus nem alkalmazkodik az elképzeléseinkhez, hanem azt várja tőlünk, hogy mi igazodjunk az ő tervéhez, engedelmeskedjünk az akaratának. Sok gyülekezet fontosnak tartja, hogy mi tetszik a vezetőségnek, a tagoknak. Az egyes hívők pedig átveszik a gyülekezet szokását. Amit tesznek, az attól függ, hogy mi esik kézre, s mit csinálnak szívesen.

A te életed mi jellemzi? Tudod hol a helyed Jézus szerint? Tudod milyen munkát bízott rád, személyesen?

Tenkely Béla

DÉLUTÁN | 

A testté létel ígérete: az asszonytól származó utód

Igehely: 1Móz 3:15, Ézs 9: 6-7

Milyen kegyelmes az örökkévaló, mert mikor kiderül, hogy az emberpár mennyire rossz döntést hozott, nem okot lát az ember bűnösségében arra, hogy eltaszítsa, hanem kiszolgáltatottságot, amelyből meg akarja menteni őket. Már itt bejelenti, hogy nem nyugszik bele, hogy az ember ilyen állapotba került, hanem harcot indít a gonosszal szemben, az emberért. Ézsaiás már egyértelműen beszél a világba beleszülető gyermekről, aki megvalósítja az Isten tervét. Az újszövetségben kiderül, hogy testet öltésről beszélhetünk, mert ő nem most születik, csak eljön ebbe a világba, hogy áldozat legyen a bűneinkért. Mert az Atya helyre akarja állítani az embert, hogy vele közösségben lehessen. Az örökkévaló hiányolja az emberrel való közösséget. Vajon nekünk hiányzik-e az Istennel való közösség, az a kapcsolat, melyet az Istentől kapott bölcsesség jellemez, amely oltalmat jelent az élet minden ijesztésére? Melyik fontos a számodra? Amivel a világ hiteget, vagy amit Isten akar adni? Eldöntötted-e már, hogy melyiket választod, vagy még mindig csapongsz a kettő között?

Tenkely Béla

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Pt 3:8–16 Kulcsige: 2Pt 3:15 „A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint.”

Hála le­gyen az Úrnak azért, mert Ő tü­rel­mes Isten! Soha nem kap­kod, min­dig meg­fon­tolt és bölcs min­den lé­pé­sé­ben. Nem­csak az Úr Jézus vissza­jö­ve­te­le, hanem Isten tü­rel­me is üd­vös­ség szá­munk­ra, ezt meg­erő­sí­ti Péter (9.v.) és Pál apos­tol is (15.v.). Egy­fe­lől „si­et­tet­nünk” is kell Őt (12.v.), mégis Isten hul­lám­hosszá­ra han­go­lód­va tü­re­lem­mel vár­juk az új eget és új föl­det. Amíg Ő tü­rel­me­sen vár ér­tünk, addig van idő a meg­té­rés­re, az imád­ko­zás­ra: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22:20), és a meg­szen­te­lő­dés­re, hogy Ő tisz­tá­nak és fedd­he­tet­len­nek ta­lál­jon min­ket bé­kes­ség­ben.