2019. december 17., kedd

DÉLELŐTT | 
„Készen várva”

Igehely: 2Pt 3:9-14; Kulcsige: 3:14 „Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben.”

A messiásvárásunkat nagyban meghatározza az, hogy milyen felfogású és életvitelű emberek vagyunk. Van, aki mindig elé megy a dolgoknak, ezért mindig naprakész. Az ilyen ember számára természetes, amit Péter a Szentlélek által kér, ő kényesen vigyáz a tisztaságára. Neki más területen vannak komoly kisértései. Aki viszont halogatja a dolgait, annak komoly figyelmeztetés az apostol szava, aki állandó készenlétre szólít fel. Ha megfigyeljük a világban történő eseményeket, katasztrófákat, baleseteket, akkor láthatjuk, hogy nincs idő semmire azokban a helyzetekben. Hiszen előtte minden olyan természetes, és a következő pillanat már visszafordíthatatlan, ott már nincs idő semmire. A Messiás megérkezése pedig a világtörténelem legfontosabb eseménye, mert egy örökkévalóságra meghatározza a létezésünket. Az örök élet és az örök halál közül az egyik meghatározza az öröklétünk milyenségét. Sokan gondolják, hogy Isten dönti el az öröklétük milyenségét. Igazából mi döntjük el, Isten csak nyilvánvalóvá teszi a döntésünket. Te döntöd el, hogy készen várod őt, vagy nem. A halogatott döntés, az mindig nemleges döntés.

Tenkely Béla

DÉLUTÁN | 

A testté létel szükségessége: a törvénynek lehetetlen volt

Igehely: Róm 8:3, Zsid 10: 1-10

Az ószövetségi törvénynek nem az volt a célja, hogy megoldja a bűn kérdését, hanem hogy szembesítsen bennünket a bűnösség valóságával, természetével. A bűnös állapottól szabadulni akaró ember szembesül azzal, hogy nem elég megtisztulni az éppen elkövetett bűn következményétől. A bűnös állapotra a törvény nem tud megoldást nyújtani, mert a bűn bekebelezte az ember teljes lényét. Nem restaurálásra van szüksége az embernek, hanem megelőzésre. A törvény csak arra adatott, hogy erre a felismerésre elvezessen, hogy kialakítsa bennünk a bűntől való szabadulás igényét, valamint a megnyert szabadság megbecsülését. Mióta van számítógép, azóta nem probléma, hogy írás közben mennyit hibázik az ember, mert utólag mindent ki lehet javítani, s a végeredményt nem befolyásolja a gyakori hibázás. Az írógépek világában ez teljesen másként működött, ott bosszantó volt a hibázás, mert gyakran elölről kellett kezdeni az írást, mert a javítás korlátozottan állt rendelkezésre. Mit változtat a gondolkodásunkon, hogy Krisztusban van szabadulási lehetőség?

Tenkely Béla

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”

Az, aho­gyan töb­bek kö­zött a ha­tó­sá­gok­hoz és a fel­sőbb­sé­gek­hez vi­szo­nyu­lunk, vi­lá­go­san meg­mu­tat­ja, mennyi­re vesszük ko­mo­lyan az Úr Jézus sze­líd­lel­kű­ség­ben való nö­ve­ke­dés­re fel­szó­lí­tó pa­ran­csát. Mai igénk tel­jes sze­líd­sé­get kér tő­lünk, ki­vé­tel nél­kül min­den ember iránt. Sze­re­tő csa­lád­tag­ja­ink­hoz, jó­ba­rá­ta­ink­hoz még ké­pe­sek va­gyunk úgy-ahogy sze­líd­ség­gel vi­szo­nyul­ni, de mi­lyen ma­ga­tar­tást ta­nú­sí­tunk a nehéz ter­mé­sze­tű, erő­sza­kos, min­ket ki­hasz­ná­ló vagy el­nyo­mó em­be­rek­kel szem­ben?