2019. december 21., szombat

DÉLELŐTT | 
„Idejében elrendezni mindent”

Igehely: Lk 12:54-59; Kulcsige: 12:56 „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?”

Jézus leleplezi kortársai életében azt a kettősséget, hogy a természet jeleit tökéletesen felismerik. Megtanulják a felismeréseikhez igazítani az életüket, ugyanakkor az Istennel való közösségben, teljesen tudatlanok a jelek megítélésében, és ezt nem tartják problémának. Jézus nem azért kéri rajtuk számon ezt a kettősséget, mert zavarja, hogy ilyen az a generáció, hanem azért, mert ilyen az ember. A mai ember is mindent megtesz azért, hogy eligazodjon a világban, miközben az Istennel való közösségben teljesen tudatlan, látás nélküli. Ha én vagyok az, aki eladósodott, nekem kell keresni a megoldást, ha azonban nem vagyok, akkor nincs lépés kényszerem. Lényeges dolog, hogy helyesen látom-e a valóságos helyzetemet. A Messiás megérkezése lezárja a változtatás lehetőségét. Jó lenne tisztában lenni a helyzetünkkel, mert ez határozza meg, hogy mit jelent az érkezése: üdvösséget vagy kárhozatot? Ő akkor már nem tesz mást, csak nyilvánvalóvá teszi az életvitelem milyenségét. Hol vagy? A helyeden?

Tenkely Béla

DÉLUTÁN | 

A testté létel megvalósulása: és az Ige testté lett

Igehely: Lk 2: 6-7, Jn 1: 14-18

Isten az idő ura, ő dönt időkről és eseményekről. Nekünk arra kell figyelnünk, hogy mire kapjuk az időt. A Názáreti Jézus testet öltésekor, testben járásakor az Isten megismerésének az ideje jött el, hiszen, ahogyan ő kijelentette nekünk, úgy nem ismertük őt. Amit Jézus elmond az Atya emberszeretetéről, irgalmáról, kegyelméről, az szinte felfoghatatlan Jézus kortársai számára. Természetesen adatott idő a megismerésre, bár Jézus kortársai nem akarták elengedni régi ismeretüket, inkább megkérdőjelezték az Úr szavait. A megismerést követnie kell az életváltozásnak, mert az új ismeretet érvényesíteni kell az életvitelben. Az Athéniakat jellemezte az, hogy mindig újat szerettek hallani, de nem változott az életük. Te érted-e, hogy mikor akar az Úr tovább vinni az ismeretben, és mikor akarja az életváltozást. A kettőt nem szabad összekeverni. Korunk egyik legnagyobb problémája, hogy nem Isten határozza meg a történéseket az életünkben. Ki van rád nagyobb befolyással? Az Úr, vagy valamelyik „gyermeke”?

Tenkely Béla

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
7 + 13 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:1–5 Kulcsige: 1Kor 4:1–2 „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.”

A hűség is­te­ni jel­lem­vo­nás, amit mi, ha­lan­dó em­be­rek, ne­he­zen tu­dunk fel­fog­ni, és be­ha­tá­rol­ni nagy­sá­gá­ban, hosszú­sá­gá­ban, mély­sé­gé­ben, idő­ben stb.: „Tudd meg tehát, hogy a te Is­te­ned, az Úr az Isten. Áll­ha­ta­tos Isten ő, aki hű­sé­ge­sen meg­tart­ja szö­vet­sé­gét ezer nem­ze­dé­ken át is, azok iránt, akik sze­re­tik őt és meg­tart­ják pa­ran­cso­la­ta­it” (5Móz 7:9). A mi hű­sé­ges Is­te­nünk­nek egyik leg­főbb el­vá­rá­sa, hogy szol­gái hű­sé­ge­sek le­gye­nek.