2019. december 25., szerda

DÉLELŐTT | 
Van hely a szívünkben a Megváltó számára?

Igehely: Lk 2:1-7; Kulcsige: 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”

Lukács evangéliuma viszonylag szűkszavú Jézus születésével kapcsolatosan: dátum, hely és két rövid mondat. Nincs hó, nincsenek állatok, se fogadós, még csak istálló sem. Csak egy jászolba fektetett, rongyokba csavart csecsemő.

Lukács története ellentétben áll a mai karácsonyok csillogó fényeivel, pazar ételeivel és remek rendezvényeivel. Ennél egyszerűbb, személyesebb és alázatra indítóbb leírást nehéz megfogalmazni. Lukács jelentése nem használja a szenzációhajhász és klikkvadász újságírás eszközeit, mivel azt akarja kihangsúlyozni, hogy Krisztus születése nem volt egy káprázatos esemény, nem került be az esti hírekbe és senki sem követte a világhálón. Az első karácsony egyszerűen azt jelentette, hogy egy szegény zsidó családnak megszületett az elsőszülött gyermeke, és egy vajúdásban fáradt anya gondjaiba vette őt. Lukács még a nevét se említi meg az újszülöttnek, mivel tükrözni akarja azt az alázatot, ami Krisztus földi szolgálatát jellemezte.

A karácsony pompája közepette vajon képesek vagyunk meglátni az egyszerű jászlat? Vajon a sok elfoglaltság közepette marad időnk a megalázkodott Isten Fiára?

Bíró Zoltán

DÉLUTÁN | 

A születendő gyermek nevei

Igehely: Ézs 9:1-6

Ez egy jól ismert igeszakasz, de az előző rész tükrében még csodálatosabbá válik. Ézsaiás 9. része választ ad két kérdésre, ami a megjövendölt teljes pusztulással kapcsolatos: miért történt (7-20) és meddig fog tartani (1-6).

Az elpusztult királyság a „halál árnyékának földjének” van nevezve, míg a nép a „sötétségben”, jövőkép nélkül él. Viszont Istene nem mondott le népéről és eltökélt szándéka, hogy helyreállítsa. Eljön az idő, amikor megjelenik a sötétséget eloszlató világosság, amikor a háború és halál emléke teljesen megsemmisül, és amikor a gyászt és bánatát az aratás öröme fogja felváltani. Ennek az új királyságnak becsületes uralkodója lesz, aki békét és tartós fejlődést fog hozni. Az 5. versben Ézsaiás a korabeli szokásoknak megfelelően felsorolja ennek a királynak a címeit, amelyek mindentudása, mindenhatósága és örökkévalósága mellett arra is rámutatnak, hogy felsége a nép javát fogja keresni, hiszen Ő a Békesség Fejedelme.

Alapigénk egy hálaima egy akkor még meg nem történt szabadulásért. Annak tudatában, hogy a Békesség Fejedelme már elkezdte országa helyreállítását, mi miért adunk hálát?

Bíró Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
10 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; Mt 11:27–30 Kulcsige: Mt 11:29 „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”

Az Úr Jé­zus­nak olyan el­vá­rá­sai van­nak a ta­nít­vá­nyai felé, amik az (ó)em­be­ri ter­mé­szet­tel tel­je­sen el­len­té­te­sek, sőt meg­va­ló­sí­ta­ni­uk is le­he­tet­len volna, ha nem Ő lenne a Mes­te­rük. Is­me­ri vér­mér­sék­le­tün­ket, lát­ha­tat­lan har­ca­in­kat, és tisz­tá­ban van az em­be­rek kö­zött való for­go­ló­dá­sunk min­den as­pek­tu­sá­val. Ezért be­szél a meg­ter­he­lő­dés­ről és meg­fá­ra­dás­ról, a lélek nyug­ta­lan­ko­dá­sá­ról, amik rend­sze­rint az em­be­ri kap­cso­la­tok­ban ki­ala­ku­ló egye­net­len­sé­gek, konf­lik­tus­hely­ze­tek és a saját gyen­ge­sé­günk­re való össz­pon­to­sí­tás miatt kö­vet­kez­nek be.