2019. december 27., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten szeretetének megnyilvánulása

Igehely: 1Jn 4:7- 12; Kulcsige: 4:9 „Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.”

Mai világunkban a szeretet sokszor csak egy kóbor érzéssé van lecsökkentve, ami fellobbanhat vagy kihűlhet. Egyszer csak megjelenik, mint télen a hó, aminek este még nyoma sincs, reggelre meg már beterítette az egész tájat. Aztán hirtelen elolvad és hűlt helye se marad.

Ezzel ellentétben János apostol azt állítja a szeretetről, hogy az egy cselekvő magatartás: „abban nyilvánult meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” A 10. vers arra mutat, hogy a szeretet létezését csakis tettekkel lehet bizonyítani. Isten szeretetének bizonyítéka, hogy „elküldte fiát engesztelő áldozatúl bűneinkért.”

Napjainkban Isten aktív szeretetének a bizonyítéka az, hogy Isten gyermekei tesznek valamit egymásért. Más szóval, mi vagyunk Isten szeretetének csatornái, és az Ő példájára képesek kell legyünk a gyakorlati szeretetre. Karácsonykor, az ajándékozás ünnepén jó elgondolkodni azon, hogy mi akadályoz minket abban, hogy szeretetünk tettekké váljon.

Lehet meg se látjuk a rászorulót? Vajon attól félünk, hogy nekünk sem marad elég? Esetleg, úgy gondoljuk, hogy akin segítenünk kellene nem érdemli meg?

Bíró Zoltán

DÉLUTÁN | 

Utoljára fiát küldte el

Igehely: Mt 21:33-44

Ez a példázata Jézus egyik válasza a korabeli zsidó elitnek, akik tudni akarták, hogy „ki adott hatalmat” neki, hogy a templomot megtisztítsa. Itt Jézus nem egy új példabeszédet fogalmaz meg, hanem újra értelmezi Ézsaiás 5. részének szőlőskert allegóriáját.

Ézsaiás könyvében, akárcsak alapigénkben Isten, a szőlősgazda felelős az ültetésért. Viszont amíg Ézsaiásnál a gondozás ellenére való terméketlenség a szőlőskert feladást eredményezte, addig Jézus példázatában a szőlőskert termőképességével semmi gond nem volt, csak annak gondozóival. Ezek a bérlők elképesztően kegyetlen személyek voltak, akik eget rengető tiszteletlenségükben még a földbirtokos fiát is megölték.

Első látásra a gazda döntése, hogy elküldje fiát bölcstelennek tűnhet, de ne felejtsük el, hogy ez a példázat nem a bolond gazdáról, hanem a gonosz szőlőművesekről szól, akik vezető helyzetük megerősítésé érdekében készek aljas módszereket is bevetni, hogy aláássák a gazda tekintélyét.

Ez a példázat figyelmeztetés nekünk is, nehogy hataloméhségünk, hagyományaink és szokásaink Isten szeretetének és kegyelmének az útjába kerüljenek.

Bíró Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 16 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”

Az ál­lan­dó lelki éber­ség, ön­ma­gunk mér­leg­re ál­lí­tá­sa, a szem­be­sü­lés gyar­ló­sá­gunk­kal és bű­ne­ink­kel el­ve­szi a ked­vün­ket attól, hogy mások gyar­ló­sá­gá­nak és bű­ne­i­nek ügyét lo­bog­tas­suk ma­gunk előtt. El­ve­szi a ked­vün­ket attól, hogy mi akar­junk csal­ha­tat­lan igaz­sá­got szol­gál­tat­ni. Nem je­len­ti ez azt, hogy sze­met kell huny­nunk em­ber­tár­sa­ink el­ve­szett ál­la­po­ta és lelki test­vé­re­ink tör­vény­sze­gé­sei fö­lött.