2019. február 22., péntek

DÉLELŐTT | 
Emberi okoskodás

Igehely: Jn 11:45-57; Kulcsige: 11:48 „Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.”

A nagytanácsban elhangzott eszmecsere is azt igazolja, amit a népi szájhagyomány mond: Minden jócselekedet megérdemli méltó büntetését. Máskülönben az Úr is kifejezte ezt, amikor azt mondta: ,,Sok jócselekedetet vittem véghez..., ezek közül melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?” (Jn10: 32) Feltűnően zavaró, hogy az Úr meggyilkolását éppen a Bibliát ismerők tervezik meg, a nép tanítói, akik Isten erkölcsi normáira tanították a népet. Ha az akkori nép elitje oda süllyedt, hogy az Úr csodáiban és tanításaiban szellemi és társadalmi veszélyt láttak, akkor ne csodálkozzunk a mai nem kívánt helyzeten sem. Féltve a rangjukat, társadalmi helyzetüket, inkább feláldozzák Isten Fiát. Ezekből az igékből világosan kicsúcsosodik az ördög munkája, amely megvakította lelki látásukat. Ez a zsidó nép kárára ment, a pogányoknak pedig javára. Így oltathattunk be mi a szelíd olajfába.

Most ítéljük-e el Kajafásékat vagy ne? Elég-e nekik Ábrahám és Mózes az üdvösségre?

Dániel Zalán

DÉLUTÁN | 

Jakab és János

Igehely: Mt 20:20-38

Zebedeus két fiát is kiválasztotta az Úr, hogy tanítványai legyenek. Bizonyára felismerte bennük azokat a jó tulajdonságokat, amik szükségesek, hogy egy mesteri képzés után képesek legyenek elvégezni azt a feladatot, ami egy tanítványra vár. Sajnos, Jakab az elsők között volt, akit Heródes lefejezett, hogy saját népszerűségét növelje a nép előtt. Erre azért kerülhetett sor, mert Jakab komolyan vette a Jézustól kapott küldetést. Mindketten feladták a családi foglalkozást, a halászatot, és emberhalászok lettek, amint az Úr tervezte is velük. Nem csodálkozom, hogy édesanyjuknak az volt az óhaja, hogy mindkét fia ott legyen az Úrral mindörökké. Ezek szerint Jakab és János anyja felismerte az Úrban, hogy Ő Isten Fia. Hogy mindkét testvér bekerült az Úr iskolájába, az nyilvánvalóvá vált már akkor, amikor egy éjszakai műszak után a hálókat mosták a tengerparton, készülve a következő alkalomra, mondván, hogy csak tiszta eszközökkel lehet halászni. Arról, hogy János úgy szerepel az evangéliumban, mint a tanítvány, akit az Úr szeret, sokat lehetne még beszélni. Te mit mondanál ezzel kapcsolatosan?

Dániel Zalán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Jn 14:12–17 Kulcsige: Jn 14:13-14 „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”

Az Úr Jézusnak van egy különleges ígérete számunkra: hozzá fordulhatunk a kéréseinkkel. Mindazt, ami megegyezik akaratával, és amit megígért az övéinek, bátran kérhetjük az Ő nevében. Biztat, hogy kérjünk, keressünk, zörgessünk (Mt 7:7–11). Van, hogy Isten nem úgy hallgatja meg kéréseinket, ahogy mi azt szeretnénk, de mindig meghallgatja. Van, hogy nem úgy kapjuk meg, ahogy azt elgondoltuk, és nem akkor, amikor mi akartuk. De Ő jobban tudja, hogy mikor mire van szükségünk, és biztosan a javunkat akarja.