2019. január 17., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Egy váratlan kinyilatkoztatás

Igehely: Jn 4:16-26; Kulcsige: 4:26 „Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.”

Vannak mondatok, kijelentések, amelyeknek csak akkor van értelme és súlya, hogyha azt komolyan gondoljuk, és az is komolyan veszi, aki azt hallgatja. Vannak beszélgetések, amelyek nem jöhetnének létre, ha a két beszélgetőtárs nem lenne egymással szemben teljes mértékben őszinte és leplezetlen. Hogy az a beszélgetés, melyet az igerészben olvastunk, ilyen lesz-e, akkor dőlt el, amikor Jézus – bár jól tudta a választ – mégis a samáriai asszony férje után kérdezett.

Ma is csak úgy lehet célhoz érő beszélgetést folytatni az Úrral, hogyha őszinte, önmagunkkal szembenéző szavakkal felelünk neki. Ő úgyis ismeri gondolatainkat, szívünket is, kár előtte bármit is letagadni, mert ezzel csak magunknak ártunk. Ő ismer minket, de önmagát is ki akarja nyilatkoztatni minden embernek. Mert amit Jézus mondott, az szó szerint így hangzott: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Az Ószövetségben a „Vagyok” Jahve volt. Az ószövetségi Jahve az Újszövetségben megjelent Jézus. Ennek felismerése, és a kinyilatkoztatás elfogadása nélkül nincs igazi dialógus az Úrral.

Rusu Sándor

DÉLUTÁN | 

Krisztus és a Gyülekezet jegyessége

Igehely: 2Kor 11:1-6

A rész elején Pál apostol arra kéri a gyülekezetet, hogy fogadja el őt azzal a hozzáállással, amellyel közeledik feléjük. Szerette, de féltette is őket. Három fontos okot hoz fel, hogy miért igazítja ki a gondolkodásmódjukat, és miért ennyire önzetlen feléjük.

Az első ok: eljegyezte őket egy Férfinak, hogy mint szeplőtelen szüzet, állítsa őket Krisztus elé (11:2). Pál személyes felelősséget érzett a korinthusiak szellemi jóllétéért, és azért a kapcsolatért, amelynek lennie kell a gyülekezet – vagyis a menyasszony – és a vőlegény, Krisztus között. Ez a kapcsolat nem lehet másmilyen, mint tiszta és szeplőtelen.

A második ok a félelem volt. Féltette a gyülekezetet, nehogy hűtlenné váljon. Azt akarta, hogy egyedül az Úr Jézusnak szánják oda magukat.

A harmadik ok, hogy a korinthusiak más tanítást is elfogadtak: más szellemet, más evangéliumot.

Tanulság legyen számunkra, hogy mint Krisztus menyasszonya, szentek és feddhetetlenek legyünk e jelenvaló világban, és álljunk ellen a Sátán minden támadásának, hogy tisztán állhassunk meg a Vőlegény előtt, mint menyasszonyai.

Rusu Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.