2019. július 22., hétfő

DÉLELŐTT | 
A hívők készek a vendégfogadást gyakorolni

Igehely: Zsid 11:1-3; Kulcsige: 11:2 „Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.”

Észrevenni és fogadni azokat a testvéreket, akik az Úr népéhez tartoznak - ez a felszólítás felénk. Ilyenkor nyáron nagyobb a mozgásterünk. Engedünk természetes vágyainknak, hogy járjunk eddig nem látott helyeken, nyaraljunk, utazzunk. Aztán, az elhelyezkedés után, a látnivalók megnézése közben kapcsolatot keresünk. Nem mindenkinek az a vágya, hogy elrejtőzzön egy szállodai szolgáltatás kényelmében. Megtalál minket nyaraló testvérünk?

Vagy, feltűnik vasárnap a gyülekezetben egy ismeretlen család, vagy kisebb csoport, akik eljöttek a gyülekezetbe. Lehet ez a te lehetőséged, hogy meghívjad, szolgáljál szükségleteik betöltésére, együtt imádkozz, barátságot építs és fenn tarts. Persze, ha talál a szó és erre kölcsönösen igény van. Ne felejtsük el: lelki, szellemi részek kimaradnak a szállodai szolgáltatás kényeztetéséből.

Mennyire vagyunk nyitottak arra, hogy testvéreknél legyünk vendégek, vagy vendéget fogadjunk?

Mennyi pénzt tudsz költeni a sajátodból vendégfogadásra?

Kulcsár Attila

DÉLUTÁN | 

Péter helytelen önbizalma

Igehely: Mt 26:31-35

Péter nagy szavai helytelen önbizalomra alapultak. Az, amit az Úr Jézus Krisztus mondott neki a Gecsemáné kertben, merőben ellenkezett azzal, amilyen véleménye volt saját magáról. Ő a bátor halász. A férfi, akit kiválasztott az Úr, hogy Kéfás (Szikla) legyen. Ő, aki elsőként tett vallást arról, hogy Jézus a Krisztus, aki a tanítványok szószólója, nem lehet gyáva, megfutamodó, hitvány tagadó. Ez nem egyezett azzal a képpel, amit saját magáról alkotott magában.

Az Úr Jézus mindig tárgyilagosan mutatja be a tanítványa helyzetét. Ha azt mondja, hogy ma éjjel megbotránkozol, megtagadsz engem, akkor legjobb, ha nem a saját önbizalomunkra építünk. Hanem odafigyelünk arra, amit nekünk kijelent az Úr az Ő szava által. Komolyan úgy kell számolnunk önmagunkkal, mint akiben nem lakik semmi jó. Minden rosszra hajlamosak vagyunk, amennyiben egyedül maradunk. Csakis a kegyelem által lehetünk azok, akik most vagyunk. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Kor 10:12)

Kulcsár Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?