2019. július 23., kedd

DÉLELŐTT | 
A hívők készek az evangéliumot hirdetni

Igehely: Mk 16:15–16,20; Kulcsige: 16:20a „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt.”

„Úgy tekintem az egész világot, mint az én parókiámat; olyan értelemben természetesen, hogy bármely részén vagyok is: illőnek, helyesnek és kötelességemnek tekintem, hogy mindenkinek hirdessem az üdvösség örömhírét, aki hajlandó meghallgatni. Tudom, hogy Isten erre a munkára hívott el, és bizonyos vagyok abban, hogy áldásával kíséri azt.” (John Wesley)

Minket is ugyanaz az Úr hívott el, mint az apostolokat, mint a régebbi idők neves hívőit. Ezek a megbízatást az evangélium hirdetésére kötelességnek tekintették. Ezért szaporodtak gombamódra a keresztyén közösségek, az imaházak és voltak élettel teljesek a kapcsolatok. Nekünk most ezer meg ezer kifogást és mentséget lehet találni, kötelességtudó engedelmesség viszont csak egy van.

Hozzád már szólott ugyanúgy az Úr, mint a tizenegy tanítványához, vagy még nem?

Milyen meggyőződésed van a világmisszióról?

Ott, ahol most tevékenykedsz, ki az, akire még számíthatsz, hogy helyetted hirdetni fogja az evangéliumot?

Kulcsár Attila

DÉLUTÁN | 

Péter érthetetlen, de Jézus gyógyít

Igehely: Lk 8:43-48

Gyakoriak lehettek a tanítványok számára azok a napok, amikor Jézus köré tömeg gyűlt. A testőr szerepét töltötték be ilyenkor. Történetünk, a nagy tömeg ellenére két személy között zajlott: Jézus és egy 12 éve vérfolyásos asszony között. Péter csak egy értetlen, tárgyilagos válasszal járult hozzá az eseményekhez: „Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted.” Nem tudott válaszolni a feltett kérdésre, minthogy embernek nem is lehetett válaszolni erre: „Ki érintett engem?”

Péterrel ellentétben, az Úr Jézus nem a tömeggel volt elfoglalva: egy személyhez intézte a kérdését. Ahhoz, aki hittel érintette és meggyógyult. Krisztust nem a kíváncsiság hajtotta, amikor kérdezett, hanem a bizonyosság. Egy személy, érintése által meggyógyult. Péter megállapítása fölösleges volt. A helyzet nagyon hasonlít arra, amikor Jóbnak és társainak megjelent Isten és ezt kérdezte: Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal? (Jób 38:2)

Megállapításaim előbbre visznek valakit a gyógyulás felé?

Kulcsár Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 14 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és kedves dolog, mikor egy fiatal azzal tűnik ki, hogy Istenhez ragaszkodik. Nem a ki vagy feltűnés végett, hanem meggyőződésből, elkötelezettségből. A meggyőződés nem divatos, nyitottság ürügyén felületességre nevel a világ, legyenek a fiatalok olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától (Ef 4:14). Nem is beszélve az elkötelezettségről, nemhogy Istenhez, de semmihez sem. Azzal ámítva, hogy a gyökértelenség a szabadság, ördögszekérként süvítenek az életen végig.