2019. július 26., péntek

DÉLELŐTT | 
A hívők készek az Úrral való találkozásra

Igehely: Lk 12:35-40; Kulcsige: 12:36 „Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.”

Ha a derék felövezve volt és a lámpás égve, ez őrködést és készenlétet jelentett a szolga részéről. Mindez azért volt, hogy a szolga méltóképpen fogadja a menyegzőről hazaérkező urát. Egy írott vagy íratlan szabály azt kérte, hogy a hazatérő gazdát ne hálóruhában, a sötétből kibotorkálva, álomittasan fogadja a szolga, hanem virrasztva. A kettőjük társadalmi helyzete nem volt egyenlő. Az egyik úr volt, a másik pedig szolga.

A szolga tehát nem vett részt a menyegzőn, hanem csak az ura. Nem túl szívrepeső feladat: várni és várni. A mécsbe új olajat kellett tölteni, az álmot el kellett űzni a szempillákról. Szívós kitartás kell mindig ehhez. Eközben az úr pedig örömlakomán vett részt, társaságban volt és repültek az órák.

A szolga számára akkor változott át az éjszaka vigadalommá, amikor megérkezett a ház ura és rögtön felmérte, hogy micsoda megbecsülésben van része. Felcserélődött a helyzet: az úr asztalhoz ültette őt és felszolgált neki.

Mivel bizonyítom az Úrnak, hogy várom Őt?

Kulcsár Attila

DÉLUTÁN | 

Ne tiltakozz, ha szolgálatba hív az Úr

Igehely: ApCsel 10:17-23

Pétert megszólította és szolgálatba hívta az Úr. Annak ellenére, hogy az Úr Jézussal járt már három és fél évet és apostola is volt, Péter elsőre tiltakozik. Mert akikhez menni kellett, azok idegenek voltak. Más nyelven beszéltek, másképp szemlélték az életet, más ételeket ettek, mint ők, a zsidók. Péter tiltakozása csak akkor oldódott fel, amikor konkrétan ráparancsolt az Úr. A találkozás az illendőség és közeledés jegyében zajlott. Péter behívta őket, bár ő maga is vendég volt, vendégül látta őket. Ez már „igen” volt a szolgálatba hívásra.

A találkozáskor Kornéliusz küldöttei semmit sem vettek észre Péter vívódásaiból, amit korábban Krisztussal folytatott. Most, egy önmaga akaratát megadó ember állt a küldöttek előtt. Csalódottságát nem öntötte ki vendégeire. A tiltakozásaink maradjanak a mieink. A megharcolt döntések legyenek a ránk bízott emberekéi. Ne feledjük, engedelmeséggel tartozunk az Úrnak.

Kulcsár Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 4:1–5 Kulcsige: 2Tim 4:2 „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.”

Nem lehet min­den­ki ige­hir­de­tő, de min­den­ki lehet ige­hall­ga­tó. Ezért vizs­gáld meg, mi­lyen a hoz­zá­ál­lá­sod az ige­hall­ga­tás­hoz és annak be­fo­ga­dá­sá­hoz. Mi tet­szik neked? Miben méred azt, ami tet­szik, ami­kor igét hall­gatsz? A mesék, mon­dák, az em­be­ri ku­ta­tá­sok, sta­tisz­ti­kák tart­ják ébren a fi­gyel­me­det, vagy a tisz­ta ige ma­gya­rá­za­ta? Vi­gyázz, soha ne az le­gyen a mér­céd, hogy mi tet­szik neked, mire könnyebb fi­gyel­ni, hanem in­kább az, hogy mi igei. Az ige­hall­ga­tás töb­bek kö­zött ta­nu­lás, ami­hez erőt kell ki­fej­te­ni. Légy tü­rel­mes ige­hall­ga­tó!