2019. június 17., hétfő

DÉLELŐTT | 
A nemzedékeken át öröklődő ígéret

Igehely: 1Móz 35:1-15; Kulcsige: 35:12 „Neked adom azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.”

Mindig Isten a kezdeményező. Ebben az esetben is Jákóbot Bételbe szólítja. Oltárt kell építenie. Az Ószövetségben az oltár volt az istentiszteleti hely. Jákób nagyon jól tudta: akárhogy nem járulhat Isten elé. Ezért megszabadul a bálványoktól egész háznépével együtt. Azután megtisztították magukat és ruhát váltottak. Isten ekkor megerősíti Jákób nevének Izráelre változtatását, és ezután újítja meg az elődöknek tett ígéreteket.

Mit hagyunk örökségül a következő generációnak? Persze, a hitet nem lehet örökségül továbbadni. De nagyon meghatározó, hogy mit látnak gyermekeink a családban, testvérek a gyülekezetben. Fontos bemutatni, hogyan tiszteljük Istent. Jákóbtól sokat tanulhatunk: Szabaduljunk meg a múlt kötelékeitől, azoktól a bálványoktól, szokásoktól, ördögi befolyásoktól, melyek Isten és közénk állnak. Törekedjünk folyamatos megtisztulásra, bűneinktől való szabadulásra. Vetkőzzük le az óembert, régi életünket és engedjük, hogy Isten az Ő Lelke által kiformálja új személyiségünket, új nevünkkel összhangban.

Hogyan tiszteled Istent? Milyen végrendeletet hagysz magad után (Zsolt 103:17)?

Nagy Tibor

DÉLUTÁN | 

Az elhívás személyes

Igehely: Jer 1:1-10

Mindig és mindenben Isten a kezdeményező. Az is, hogy megszülettünk, Isten akarata volt. Urunk határozottan és félreérthetetlenül nyilvánvalóvá teszi elhívását minden szolgálatra. Jeremiásnak is tudtára adta, mi a teendője. Népek prófétájává kellett lennie, ez volt a küldetése.

A feladat, amire Isten elhív bennünket, mindig nagyobb, mint a mi képességünk és alkalmasságunk. Ebből kifolyólag, amikor az ember szembesül az Isten elhívásával, alkalmatlannak érzi magát. Isten nem az alkalmas, felkészült és tökéletes embereket hívja a szolgálatába, hanem az engedelmeseket. Jeremiásnak kijelenti: megszenteltelek. Ez nem azt jelenti, hogy Jeremiás tökéletes és hibátlan volt, hanem azt, hogy egy meghatározott célra elkülönített. Prófétának szánta már születése előtt, ez volt a terve az életével. Ahhoz, hogy ez a terv megvalósuljon, engedelmeskednie kellett. Bár voltak kifogásai, Isten érvei erősebbek voltak, s meggyőzték.

Isten teszi alkalmassá azokat, akiket elhív (2Kor 3:5).

Nagy Tibor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kor 6:14–7:1 Kulcsige: 2Kor 7:1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!”

Sajnos, olyan világban élünk, és olyan időket értünk meg, amikor mind jobban összemosódnak a határok a világosság és a sötétség között, igazság és gonoszság között. Próbáljuk ezeket megmagyarázgatni: nem lehetünk maradiak; el kell fogadnunk a másságot; jobban kell, hogy szeressük felebarátainkat, gyermekeinket. A gyülekezetben is engedékenyebbek kell, hogy legyünk, több mindent eltűrve és megértve. Ez mind jó lehet, de vajon ezekkel az érvekkel nem szélesítjük-e ki a keskeny utat olyan útra, ahol már mindent szabad?