2019. június 21., péntek

DÉLELŐTT | 
A tírusziak jó példája: egységes családok

Igehely: ApCsel 21:3-6; Kulcsige: 21:5 „Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel a városon kívülre, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk.”

Pál harmadik missziós útja során Tíruszba érkezik. Itt már volt gyülekezet. Az István vértanúhalála után szétszóródott tanítványok hozták el az evangéliumot erre a vidékre. Pál találkozott már korábban is az itt élő testvérekkel. Most egy áldott hetet töltött itt testvéri közösségben. Általában látogatásai során tanított, az evangéliumot hirdette, és bátorította a testvéreket. Most viszont a Szentlélek neki is üzen a helyi testvérek által. Az üzenet a rá várakozó veszélyről szólt, de a Szentlélek folyamatosan készítette, hogy vállalni tudja a terhet (ApCsel 20:23). Most sem figyelmeztetésnek vette az üzenetet, hanem mint Isten akaratát az életére vonatkozóan.

A tíruszi családok egységesen Pál mellett voltak, hiszen az igazi szeretet nem hagyja magára a másikat, még akkor sem, ha útjaiknak el kell válniuk. Nemcsak elköszönnek egymástól, hanem elkísérik a kikötőig, túl a városon. Aztán elmondják jókívánságaikat, s térdre esve az Isten kezébe ajánlják egymást. Ez volt a legtöbb, amit egymásért tehettek.

Tartsunk családi áhítatokat! Vonjuk be gyermekeinket is az imádkozásba!

Nagy Tibor

DÉLUTÁN | 

Mennyei elhívás részeseiként nézzünk Jézusra!

Igehely: Zsid 3:1-6

Isten elhívása nem csak erre a földi létre vonatkozik. Túlmutat a mulandón, s a mennyel kapcsol össze bennünket. A hívás mennyből szól és a mennybe hív. Az elhívás részesévé válni viszont az ember felelőssége, ami kapcsolódást jelent, mert a hívó szóra igent kell mondani. Így lesz az ember mennyei állampolgár (Fil 3:20), és már földi élete során a mennyben foglalhat helyet (Ef 2:6). Mivel már kegyelemből miénk a menny, nagyon fontos a mennyei küldöttel – Jézussal – szoros, bensőséges kapcsolatban lenni.

Tekintsünk rá! – szól a felszólítás, ami nem csupán szemlélődést jelent, hanem mélyebb megismerést. Megismerni Jézust, mint a mennyei küldöttet, apostolt és főpapot, aki képviseli az embert az Isten előtt. A Zsidókhoz írt levél szerzője más helyen is Őrá irányítja az olvasók figyelmét (12:2), és Jézus főpapi szolgálatát emeli ki.

Krisztus hű volt a Megbízójához, és hűséges volt a rábízott szolgálathoz is. Tőlünk is hűséget vár, ha már a maga házává tett bennünket, a Szentlélek templomává. Ragaszkodjuk hozzá! Tartsuk meg szilárdan mindvégig a bizalmat és a reménység dicsekedését!

Nagy Tibor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Pt 3:8–16 Kulcsige: 2Pt 3:15 „A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint.”

Hála le­gyen az Úrnak azért, mert Ő tü­rel­mes Isten! Soha nem kap­kod, min­dig meg­fon­tolt és bölcs min­den lé­pé­sé­ben. Nem­csak az Úr Jézus vissza­jö­ve­te­le, hanem Isten tü­rel­me is üd­vös­ség szá­munk­ra, ezt meg­erő­sí­ti Péter (9.v.) és Pál apos­tol is (15.v.). Egy­fe­lől „si­et­tet­nünk” is kell Őt (12.v.), mégis Isten hul­lám­hosszá­ra han­go­lód­va tü­re­lem­mel vár­juk az új eget és új föl­det. Amíg Ő tü­rel­me­sen vár ér­tünk, addig van idő a meg­té­rés­re, az imád­ko­zás­ra: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22:20), és a meg­szen­te­lő­dés­re, hogy Ő tisz­tá­nak és fedd­he­tet­len­nek ta­lál­jon min­ket bé­kes­ség­ben.