2019. június 28., péntek

DÉLELŐTT | 
A hatodik és a hetedik látomás: repülő tekercs, kosár

Igehely: Zak 5:1-11; Kulcsige: 5:5 „Azután előlépett a velem beszélő angyal, és ezt mondta: Tekints fel, és nézd, mi közeledik itt!”

A régiek még tudták, hogy lesz ítélet napja. Isten elé kerül majd minden és mindenki. E földön élő valamennyi ember valamennyi tette. És senki sem kerülheti el azt, amit megérdemel: akár jót, akár gonoszt cselekedett (Zsid 9:27). Ők még többnyire a Biblián tájékozódtak, és komolyan vették azt, ami ott meg van írva. A gonosz azonban úgy válik gonosszá, hogy mindeközben körülveszi a jóság. Elsősorban Isten jósága, de embereké is. A sötétség úgy válik egyre sötétebbé, hogy körülveszi az igazi világosság (Jn 1:5). Istené elsősorban, de embereké is. A gonoszok gonoszak akarnak lenni, és elzárkóznak az igazság elől (Jn 3:19-21). Sátán az Édenben vált ördöggé, és nem a pokol kínjai között. Eredetileg körülragyogta őt is az Isten dicsősége és szeretete. Isten megbecsülte, amit ő megtagadott és meggyalázott (Ez 28:11-15; Ézs 14:12-15). Az Úr Jézus viszont nem a menny felmagasztalt állapotában lett a világ üdvözítőjévé, hanem itt a földön, emberi körülmények között. Sőt a Golgota keresztjén, megalázott állapotában (Zsid 5:7-10).

Nem a körülményeink megváltoztatására kellene nagyobb gondot fordítanunk, hanem szívünk állapotára. Hogy ne az átkot gyűjtögessük magunknak, hanem megtisztult szívvel tegyük a jót mindenkivel. Ez magvetés az eljövendő világ számára.

Hetényi Attila

DÉLUTÁN | 

Csodás szabadulás

Igehely: ApCsel 5:17-25

Isten a megpróbáltatás idején erőt ad, és a nyúlszívűt is képes oroszlánná változtatni. Amerikában járva Lőrincz Pista bácsival beszélgettem. Erdélyből került ki a Ceausescu-időkben. A félig felépített imaházat le kellett bontaniuk. Amikor a romok fölött tartották az istentiszteletet, a Securitate állandóan zaklatta őket. A Nyugatról jött turisták viszont videóztak. A szekusok kiabáltak velük, hogy hőst akarnak csinálni magukból.

– Mi nem vagyunk hősök! Olyan gyávák vagyunk, mint a nyúl. Ti csináltok hőst belőlünk, mi csak meg akarjuk tartani az istentiszteletünket. Ha máshova megyünk, letartóztattok. Nekünk nincs más tulajdonunk, csak ez a rom. – mondták. A Zsidókhoz írt levélben egy hosszú listát találunk a hit példaképeiről, akik átélték Isten szabadító tetteit. De a hit jó példái azok is, akik szabadulás helyett mártíromsággal dicsőítették meg Istent. A Biblia nem tesz köztük különbséget.

Ha hitünk által valamilyen szorult helyzetből megszabadulunk, akkor örvendünk. De kétségeink támadnak, ha nem kapunk semmiféle csodás segítséget, és csak áldozatok árán őrizhetjük meg a hitüket. De ne feledjük: a szabadítás, és a baj elhordozásához szükséges erő és türelem is Istentől jön.

Hetényi Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Hab 2:1–4 Kulcsige: Hab 2:3 „Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.”

Habakuk próféta csalódott és türelmetlen, mert úgy tűnik neki, hogy Isten nem hallgatta meg a kérését (Hab 1:2). Az Úr válasza viszont jelzi, hogy az ő tudtán kívül már az Úr elkezdett válaszolni (Hab 1:5–11). A káldeusok (babilóniaiak) jönnek megbüntetni Izráelt. Isten válaszára Habakuk megint panasszal felel: „Bűnösebb néppel bünteted népedet? Miért tűnik úgy, hogy a gonosz megússza büntetés nélkül?” De most a próféta lelki őrhelyére, az ima bástyájára áll, és várja Isten kijelentését panasza dolgában.