2019. március 8., péntek

DÉLELŐTT | 
Krisztusi felkészítés

Igehely: Jn 16:1-4a; Kulcsige: 16:4a „Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön ez az óra, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.”

Ez Pál apostol őszinte bizonyságtétele: „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” (Fil 3:8). Őt ismerni igazi gazdagság, kincs, nincs ehhez fogható, páratlan. Őérte és miatta még a szenvedést is vállalta apostoli szolgálatában. Így követte üdvözítő Urát.

A tanítványai is csak azért tudták vállalni a meghurcoltatást és a mártírhalált, mert Jézust megismerve, Vele közösségben élve végezték apostoli szolgálatuk. A Krisztus követői ma is – Szentlélekkel betöltekezve – készek még meghalni is, mert megismerték az Úr Jézust és a mennyei Atyát. Isten ismeretét ma sem pótolhatja semmi más. „Nyugtalan a szívünk, amíg Benned meg nem nyugszik.” (Augusztinusz)

A hitünk sokszor meg van/lesz próbálva, ez állhatatosságot, kitartást, tántoríthatatlanságot eredményez (Jak 1:3). Aggodalom, félelem, szomorúság, kudarc, csalódás, stressz próbálja hitünk és kicsinyhitűnek bizonyulhatunk. Kérjük a Szentlélek segítségét a mindennapi hitpróbákban! Az Úr Jézus szavai beteljesültek még éltükben: „emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek”, de ez a hitüket erősítette az Ő többi ígéreteire nézve.

János Levente

DÉLUTÁN | 

Manassé nem apját követi

Igehely: 2Kir 21:1-9

Manassé apja, Ezékiás mindent egybe vetve jó és istenfélő királya volt Izráel tartományának. Ezékiás tetteit helyesnek látta az Úr: „úgy, ahogyan tett őse, Dávid” (18:3). A fia, Manassé viszont borzasztó dolgokat művelt uralkodása során. Mi történhetett? Az apjának nem volt ideje fiára? Rossz társaságba keveredett? Belépett a lázadó tinédzser korba? A tizenkét éves árvát a harag fájdalma vezérelte? Nem tudjuk! A király utálatos dolgai hasonlított azoknak a népeknek tetteihez: „amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől” (2.v.). Az ő bűnös viselkedése népét, de még Júda tartományát is „tévelygésbe vitte” (9.v.).

 

Hallottuk sokszor: „Amilyen az apa, olyan a fia!” Úgy tűnik, van némi törvényszerűség ebben, de nem szabály. Jónátán esete cáfolja ezt. Manassé is, aki pedig nem követte istenfélő apja példáját. A hívő szülő számára nagy szomorúság az ilyen gyermek. Istennek viszont megvannak az eszközei, hogy életüket megkímélve, megalázza őket és végül megtérjenek Őhozzá. Manassé király története bátorítsa a gyermekeik megtéréséért imádkozó szülőket (2Krón 33:10-17).

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.