2019. március 8., péntek

DÉLELŐTT | 
Krisztusi felkészítés

Igehely: Jn 16:1-4a; Kulcsige: 16:4a „Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön ez az óra, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.”

Ez Pál apostol őszinte bizonyságtétele: „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” (Fil 3:8). Őt ismerni igazi gazdagság, kincs, nincs ehhez fogható, páratlan. Őérte és miatta még a szenvedést is vállalta apostoli szolgálatában. Így követte üdvözítő Urát.

A tanítványai is csak azért tudták vállalni a meghurcoltatást és a mártírhalált, mert Jézust megismerve, Vele közösségben élve végezték apostoli szolgálatuk. A Krisztus követői ma is – Szentlélekkel betöltekezve – készek még meghalni is, mert megismerték az Úr Jézust és a mennyei Atyát. Isten ismeretét ma sem pótolhatja semmi más. „Nyugtalan a szívünk, amíg Benned meg nem nyugszik.” (Augusztinusz)

A hitünk sokszor meg van/lesz próbálva, ez állhatatosságot, kitartást, tántoríthatatlanságot eredményez (Jak 1:3). Aggodalom, félelem, szomorúság, kudarc, csalódás, stressz próbálja hitünk és kicsinyhitűnek bizonyulhatunk. Kérjük a Szentlélek segítségét a mindennapi hitpróbákban! Az Úr Jézus szavai beteljesültek még éltükben: „emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek”, de ez a hitüket erősítette az Ő többi ígéreteire nézve.

János Levente

DÉLUTÁN | 

Manassé nem apját követi

Igehely: 2Kir 21:1-9

Manassé apja, Ezékiás mindent egybe vetve jó és istenfélő királya volt Izráel tartományának. Ezékiás tetteit helyesnek látta az Úr: „úgy, ahogyan tett őse, Dávid” (18:3). A fia, Manassé viszont borzasztó dolgokat művelt uralkodása során. Mi történhetett? Az apjának nem volt ideje fiára? Rossz társaságba keveredett? Belépett a lázadó tinédzser korba? A tizenkét éves árvát a harag fájdalma vezérelte? Nem tudjuk! A király utálatos dolgai hasonlított azoknak a népeknek tetteihez: „amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől” (2.v.). Az ő bűnös viselkedése népét, de még Júda tartományát is „tévelygésbe vitte” (9.v.).

 

Hallottuk sokszor: „Amilyen az apa, olyan a fia!” Úgy tűnik, van némi törvényszerűség ebben, de nem szabály. Jónátán esete cáfolja ezt. Manassé is, aki pedig nem követte istenfélő apja példáját. A hívő szülő számára nagy szomorúság az ilyen gyermek. Istennek viszont megvannak az eszközei, hogy életüket megkímélve, megalázza őket és végül megtérjenek Őhozzá. Manassé király története bátorítsa a gyermekeik megtéréséért imádkozó szülőket (2Krón 33:10-17).

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Fi­lip­pi­ben vég­zett misszió­mun­ka miatt Pál és Szi­lász igaz­ság­ta­la­nul szen­ve­dett, és bör­tön­be ke­rül­tek. Köz­ben a bör­tön­őr meg­tért, és ház­né­pé­vel, akik hit­tek, be is me­rít­kez­tek még azon az éj­sza­kán. A város elöl­já­rói más­nap meg­üzen­ték a bör­tön­őr­nek a tör­vény­szol­gá­kon ke­resz­tül, hogy bo­csás­sa sza­ba­don az apos­to­lo­kat. De mivel nyil­vá­no­san meg­ver­ték, és bör­tön­be zár­ták őket íté­let nél­kül, pedig római pol­gá­rok vol­tak, ezt Pál és Szi­lász nem hagy­ta annyi­ban. Azt kér­ték, hogy jöj­je­nek el az elöl­já­rók, és maguk ve­zes­sék ki őket, ne ti­tok­ban bo­csás­sák el, mint va­la­mi go­nosz­te­vő­ket.