2019. november 25., hétfő

DÉLELŐTT | 
Isten gondoskodik a nyugalom helyéről

Igehely: Zsolt 23:1-6; Kulcsige: 23:2 „Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.”

„Csak Istennél csendesül el lelkem” – mondja a zsoltáros (Zsolt 62:2a). Korábban leterhelt volt, boldogtalan, céltalan és lelkiismerete is vádolta, de Istenben megnyugodott, a Jó Pásztor betöltötte lelkét, nem szűkölködik. Hogyan maradhat meg ez az élet? Van olyan „töltőállomás”, ahol lelkünk feltöltődhet? Hol van az?

A csendes kamrában. Jézus bátorít, hogy legyen ilyen helyünk. Ez egy hely a lakásban, ahol az ember egyedül van és elmélkedik, Bibliát olvas, hálát ad vagy bocsánatot kér, buzgón imádkozik és közbenjár másokért, magát megvizsgálja és odaszánja Istennek.

A családi áhítatokon. Amikor az egész család együtt figyel Istenre, énekelnek, imádkoznak, megbeszélik gondjaikat, kérdéseiket feltehetik, Bibliát tanulmányoznak, könyörögnek áldásért.

A gyülekezetben. A „nagycsalád”– együtt vagyunk, énekelünk, Igét tanulmányozunk. Szeretjük ezt a helyet, felüdülünk. Ezt „élőben” kell megtapasztalni, nem felvételről vagy közvetítésről. Ezért áldozni kell: időt, pénzt, energiát, de megéri.

Te megtaláltad ezt a helyet? Mit kellene tenned, hogy a gyülekezeti összejövetelek felüdítőbbek legyenek számodra?

Szűcs Sándor

DÉLUTÁN | 

Nem az önjelölteké a vezetés

Igehely:1Kir 1:1, 5-10

Próbáljuk leírni az önjelölt portréját: Testiesen viselkedik, mindenben lehetőséget keres az előrejutásra, törtetésre (1.v.). Nem a törvényes utat választja, nem a király akarata szerint cselekszik, hanem azzal ellentétesen. Elbizakodottan beszél, önző. Szégyen nélkül bejelenti a tervét: én leszek a király (5.v.). Soha nem tanulta meg az önmegtartóztatást, az alázatot és a fegyelmet (6a.v.). Testi tehetségét, alkalmasságát fitogtatja, sokat beszél a jogairól, de kötelességéről egyáltalán nem (6b.v.). Keresi a támogatókat, megszervezi a körülményeket (5b.,7.v.). A szakadást nem tudja megakadályozni, és nem is akarja, mert nem látja rossznak, csak magával van elfoglalva (8.v.). Az áldozás idejét is céljai elérésére használja. Amikor az imádság és igehirdetés ilyen célra van használva, az nem jó. Amikor a gyülekezeti összejövetel olyan színtér, ahol az embereket rábeszélik elméletekre, ott toborozás történik. Az ilyen ember nem lehet vezető, és előbb-utóbb szégyenben marad.

Milyen más rossz tulajdonságát látod az önjelöltnek? Mit teszel azért, hogy elkerüld ezeket a bűnöket?

Szűcs Sándor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:11–15 Kulcsige: ApCsel 16:13 „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.”

Azt követően, hogy Pál és társai megértették, hogy Isten Macedóniába hívta őket, habozás nélkül útnak indultak, és csakhamar elérték Filippit. Amikor eljött a szombat, Pál szokása szerint elment oda, ahol a zsidók összegyűltek – hiszen ez volt a legkézenfekvőbb kiindulópont –, és kezdte hirdetni az evangéliumot. Filippiben feltételezhetően nem volt zsinagóga (a kis számú zsidó lakosság miatt), hiszen a folyó mellett, a szabad ég alatt gyűltek össze az istenfélő asszonyok az imádkozásra.