2019. november 28., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az Úr előtti csendességben új irányt kap Péter

Igehely: ApCsel 10:9-16; Kulcsige: 10:9 „Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.”

Sokszor nem a jó és rossz között kell választanunk, hanem a jó és a legjobb között. A fényképészek is keresik a legjobb helyet és a legjobb összpontosítást. Az imádság által összeszedettebbek vagyunk, fókuszálunk és feltöltődünk. Mire kell összpontosítanunk?

Istenre. Ebben az Igében az Úr új területet mutat Péternek egy látomás által. Isten meggyőzte: „amit Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalannak”. Egy új területre hívta, a pogány világ felé, felénk.

Önmagunkra. Péter a „Jeruzsálemi Baptista Gyülekezet” igehirdető lelkipásztorának tarthatta magát, de Isten most evangélistának hívja a pogányok felé. Fel kellett adnia előítéleteit és hírnevét is.

A megtéretlen emberekre. Lehet, hogy szándékosan bűnben élnek, és nem tartják ezt rossznak; tele vannak káros szenvedélyekkel, de egyszer megtérhetnek. Lehet, hogy jó emberek, vallásfelekezetük szerint élnek, de nincs új életük, s ezért valakinek szolgálnia kell feléjük az Igével.

Kész vagyok-e irányt változtatni, ha Isten kér rá? Látom-e az elveszettek lelki szükségét? Mit teszek értük?

Szűcs Sándor

DÉLUTÁN | 

Az első diakónusok

Igehely: ApCsel 6:1-7

A munka jellege: karitatív és adminisztrációs. Ez volt a diakónusok szolgálatának fő jellege, erre választották őket.

A munka feltétele: lelki érettség. Nem a rátermettség, hanem a lelkiség: jó bizonyság mindenki részéről, Szentlélekkel és bölcsességgel teljes élet. Ez az alap.

A munka menete: apostolok és diakónusok együtt. Az egyik az igehirdetésért és imádkozásért felelt, a másik pedig a karitatív és adminisztrációs szolgálatért. Egységre és különbözőségre való törekvés.

A munka célja: lélekmentés, megtérések. A diakónusok választása nem célja a gyülekezetnek, hanem inkább egy fontos lépése. A gyülekezet célja az emberek megtérése. A választás nem probléma volt (mint sok gyülekezetben, ahol nem tudnak választani valakit), hanem a megoldás: jobban odafigyelni minden tagra, hogy minden tag kivegye részét a munkából.

A munka terhe: az egész gyülekezeté. Megbeszélték, kiválasztották (valószínűleg szavazás által), és felavatták, majd kézrátétellel kirendelték a szolgálatra.

Mit kell tenned ma, hogy a gyülekezeted célja megvalósuljon? Teher vagy, vagy inkább teherhordozó?

Szűcs Sándor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.