2019. október 7., hétfő

DÉLELŐTT | 
Jákób halálában sem maradna idegen földön

Igehely: 1Móz 47:27-31; Kulcsige: 47:30a „Őseim mellett akarok pihenni.”

Az istenfélő vezető tudja, honnan lett kihívva, tudja mire lett elhívva, és tudja hova lett meghívva. Isten szolgájának szívében állandó feszültség van a jelenlegi szolgálata iránti elkötelezettség, és a Megváltójával való találkozás utáni vágyakozás között (Fil 1:23-24). Úgy él, szolgál és beszél, hogy jelét adja annak, hogy ő egy másik hazát keres (Zsid 11:14).

Az aktív hívőnek mindig van legalább egy befejezetlen szolgálata: még egy missziós út, még egy biblia- vagy énekóra. Számára mindig lesznek olyan személyek, akiknek még szükségük van rá: tanácsára, véleményére, segítségére. De nem a lelki munkás, hanem Isten jelöli ki szolgálatának utolsó mérföldkövét, életkorától függetlenül, még akkor is, ha az a mi szemszögünkből befejezetlennek tűnik.

Mennyire erős benned az örökélettel kapcsolatos reménység? Egyértelmű-e a körülötted levőknek, hogy neked más hazához húz a szíved? Igyekezz ma is úgy szolgálni a rád bízottak felé, hogy ha számot kellene adnod arról még éjfél előtt, ne félj, ne izgulj, hanem örülj a lehetőségnek!

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

Az Istenbe vetett bizalom jutalma

Igehely: Péld 3:5-12

Az Istenbe vetett bizalom jutalma attól függ, hogy mennyire támaszkodunk döntéseinkben az Úrra. Ha akaratunkat Isten tetszéséhez igazítjuk, akkor terveink egyenesen és zökkenőmentesen megvalósulhatnak. Ha nem saját bölcsességünkre és tapasztalatainkra támaszkodunk döntéshozatalunkban, hanem becsületességre törekszünk, megkímélhetjük magunkat lelki és fizikai betegségektől, amelyek sokszor a „rövidített utakon” ólálkodnak. Ha megtiszteljük az Urat abból a nyereségből, amivel Ő áldott meg, nem leszünk szegényebbek, hanem gazdagabbak, mert megismerjük az Istentől való függés biztonságát és a megelégedés örömét. Ha elfogadjuk, hogy Atyánk sokkal jobban tudja, mi a legjobb nekünk, mint egy édesapa a kisfiának, akkor intéseit és dorgálását is jutalomként fogadjuk.

Az Istenbe vetett bizalom elnyert jutalma bizonyságtevésként is szolgálhat családtagjaink, munkatársaink, barátaink számára, mert meglátják az Istenre támaszkodó ember kiegyensúlyozott életének örömét és biztonságát.

Szűcs Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”

Ami­kor Is­ten­re te­kin­tünk, akkor ez min­den, amit te­he­tünk. Ez a leg­több és a leg­jobb is. Így lesz siker, elő­re­ha­la­dás, győ­ze­lem, meg­ma­ra­dás, élet. Ho­gyan le­he­tünk ilye­nek, mit kell ten­nünk ezért?

Ki­ált­sunk Is­ten­hez (4–13)! Jós­áfát össze­hív­ta a népet imád­koz­ni és böj­töl­ni. Ez a leg­fon­to­sabb, ez az, ami meg­erő­sít, ilyen­kor ad Isten ve­ze­tést és se­gít­sé­get. A ki­rály ve­zet­te az ima­órát, ő ké­szült imád­koz­ni, és buz­dí­tot­ta az em­be­re­ket is imára. Így kell meg­ol­da­ni nehéz hely­ze­te­ket: imád­koz­va. Le­gyen ne­künk is ez az erős­sé­günk!