2019. szeptember 10., kedd

DÉLELŐTT | 
Megtérés nélkül nincs kegyelem

Igehely: Róm 9:20-29; Kulcsige: 9:27 „Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül.”

Isten tervének és keze munkájának gazdagságát mutatja az egész teremtett világ. Ahogy nincs két egyforma virág, felhő és hópehely, úgy nincs két egyforma ember sem. Tekintsünk előbb a fizikaira, a láthatóra! Vajon nem szőtte át a gondolkodásunkat az elsötétedett, testies szemlélet, miszerint a csinos, a szép, az ép az értékes, de a „hibás” az értéktelen?

Lépjünk tovább a kevésbé láthatóra: hogy melyik emberrel mi lesz, miben részesíti majd Isten, azt vajon a mi dolgunk eldönteni? Számonkérhető, vádolható Isten ebben? Ne legyen hitetlen, kemény a szívünk, hisz Isten nem igazságtalan: a megtérés, a hozzá való fordulás útját mindenkinek felkínálja. S azt, ahogyan az emberek egyen-egyenként döntenek, Isten azt erősíti majd meg ítéletében.

Micsoda nagy ajándék, ha már a megváltottak életét élheted, s az élő Isten gyermeke lehetsz! Isten az Ő dicsőségének gazdagságát szeretné megmutatni a te földi edényeden. Lehet, hogy sérült már, ütött-kopott, de irgalma sugározhat belőle.

Kész vagy hálás szívvel fogadni, amit ma mér ki rád Isten?

Kelemen S. Sándor

DÉLUTÁN | 

A legközelebbi rokon

Igehely: Jer 32:6-15

Izráelben erősek voltak nemcsak a rokoni, de a nemzeti összetartozás szálai is. Erős nemzeti öntudattal rendelkeztek. Nemcsak arra vigyáztak, hogy egy-egy család neve ne haljon ki, hanem a birtokokra, földtulajdonokra is vigyáztak, nehogy idegen kézbe kerüljenek.

A család nevének fenntartásánál is, és a birtokeladásnál is a legközelebbi rokonnak volt joga és kötelessége a segítés, a megváltás. Jeremiás felismerte, hogy legközelebbi rokona által Isten szólítja fel arra, hogy földet kell vásárolnia. Példázat volt ez akkor az ő számára, és bátorítás a népnek is: Isten visszahozza még őket a fogságból, vásárolni fognak ott még házat, mezőt, szőlőt, s véghezviszi Isten mindazt a jót, amit eltervezett felőlük. Isten az engedetlenségük ellenére sem engedte a népét elveszni. Örök szövetséget kötött velük.

Milyen erős benned az Isten népéhez való tartozás tudata? Vigyázol-e a testvéreidre, az Istentől nyert örökségedre vagy eltékozolod azt? Mennyire szereted vérszerinti rokonaidat? Miben számíthatnak rád?

Kelemen S. Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Péld 20:1–8 Kulcsige: Péld 20:6 „Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert?”

„Más di­csér­jen téged, ne a te szá­jad, az ide­gen, és ne a te ajkad” (Péld 27:2). A ha­to­dik vers­ben azt ol­vas­suk, hogy ezt sokan nem tud­ják ki­vár­ni. Ez nem el­mé­le­ti téma, hanem élet­vi­tel kell le­gyen. Sa­la­mon úgy látja, hogy a meg­bíz­ha­tó em­bert ke­res­ni kell, ami arra enged kö­vet­kez­tet­ni, hogy ke­ve­sen van­nak. Azt üzeni az Úr Je­re­mi­ás által: „Az a nép ez, amely nem hall­gat az Úrnak, az ő Is­te­né­nek sza­vá­ra, sem fe­nyí­té­sét fel nem veszi; el­ve­szett a hűség” (Jer 7:28 Ká­ro­li). Iz­rá­el fiai a szol­gák és a pró­fé­ták üze­ne­té­re sem tér­tek vissza. Sőt, go­no­szab­bul cse­le­ked­tek, mint atyá­ik.