2019. szeptember 29., vasárnap

DÉLELŐTT | 
A Gyülekezet ragasztója a szeretet

Igehely: Róm 14:1-4; Kulcsige: 14:1 „A hitben erőtlent pedig fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok.”

A Gyülekezet Krisztus teste. Krisztus testének tagjai pedig azok az újjászületett és megváltott emberek, akik elindultak a szentek tökéletesítése útján, a Krisztushoz való hasonlóság útján, amíg kiábrázolódik bennük a Krisztus. Ez azonban egy folyamat, ami csak akkor fejeződik be, amikor az Úrhoz költözünk. Krisztus gyülekezetének tagjai e folyamat különböző szintjein vannak. Némelyeknél éppen a hit ereje hiányzik vagy mutatkozik kevésnek bizonyos helyzetekben. Erre a megoldás nem az ítélgetés, dorgálás vagy visszautasítás, hanem a befogadás szeretet által. A szeretet légköre az az összetartó erő, az a ragasztó, amely összetartja a gyülekezetet akkor is, ha egyébként sokmindenben különböznek egymástól. Az pedig, hogy a szeretet megmaradjon és erős legyen Isten népe között csak úgy lehetséges, ha nem egymás hiányosságára és gyengeségeire nézünk, hanem Jézus Krisztusra, és minden nap hálát adunk hűséges és el nem fogyó szeretetéért. Meg tudod-e magyarázni, hogy Jézus miért szeretett úgy téged, hogy az életét adta érted? Valóban megérdemelted, hogy Krisztus ilyen nagyon szeressen téged? A testvéreidet sem azért kell befogadnod, elfogadnod és szeretned, mert olyan szeretreméltóak, hanem azért, mert a megtérés és a Szentlélek által ők is ugyanannak a Mennyei Atyának lettek az örökösei, akinek te is. Értük is meghalt Krisztus. Tehát ők is ugyanolyan drága áron lettek megváltva, mint te.

Egy gyülekezetben csak akkor teljesedik ki a békesség és a szeretet, ha a tagok ugyanazzal a meg nem magyarázható, el nem múló szeretettel szeretik egymást amellyel Isten is szereti őket. Ennek a forrása pedig maga Isten, mert Ő maga a szeretet. Merítsünk ma is ebből a szeretetből és adjuk tovább látható gesztusokban is, mert nem csak beszédben áll az Isten országa.

– Miben nyilvánult meg legutóbb a szereteted a családod iránt? (1Tim 5:8)

– Mikor és hogyan mutatkozott meg legutóbb a szereteted lelki testvéreid és barátaid iránt? (Péld 18:24, Lk 10:27, ApCsel 4:32-34)

– Mikor és hogyan nyilvánult meg legutóbb a szereteted az ellenségeid iránt? (Mt 5:43-48)

Balogh Ferenc

Imaáhítat: 

Imádkozzunk hálaadó lelkületért! – Zsolt 50:23

Bibliaóra: 

Győzzük le a kísértést! – 1Kor 10:1-13, 31-33 (1Kor 10:13)

DÉLUTÁN | 

Figyelmeztető összefüggések

Igehely: Péld 13:11-25

A legnagyobb érték, amit Isten a rendelkezésünkre adott nem a pénz, nem az anyagi javak, nem a hírnév, de még csak nem is az egészség, ahogy azt sokan mondják, hanem az Isten beszéde, ami a Szentírásban található. Azért ez a legértékesebb, mert csak Isten szava, a Biblia tud bennünket örök életre vezetni. „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak, hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz e világban.” (2Pt 1:4)

Isten igéje azonban nem csak az örök életre képes elvezetni a néki engedelmeskedőket, hanem utat mutat a mindennapi élet útvesztőiben is. A ma délutáni igék figyelmeztetnek bennünket, hogy a jó vagy rossz cselekedeteink, jó vagy gonosz indulataink összefüggnek sorsunk alakulásával. Isten törvényeket állított fel a természetben, például a víz mindig lefelé folyik, ha felemelünk egy tárgyat s aztán elengedjük, a gravitáció törvénye szerint a földre fog esni. Így az élet dolgaiban is érvényesek az Isten törvényei. Aki nem veszi figyelembe őket, végül rosszul jár. Bárcsak olyan egyértelműen tudnánk elfogadni az Istennek az élet dolgaira vonatkozó törvényeit, amint természetesnek tartjuk, hogy a gravitációt nem lehet figyelmen kívül hagyni. „A könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt az gyarapodik” – mondja Isten igéje. (11.v.)

Miért igyekszik mégis olyan sok ember keresni a lehetőséget a könnyebb vagyonszerzésre még akkor is, ha azt bűnös vagy törvénytelen módon lehet csak megszerezni?

Miért esnek bele annyian a hűtlenség csapdájába, pedig Isten igéje kimondja, hogy az romlást hoz, a jóindulat pedig kedvessé tesz? (15.v.)

Miért találkozunk mégis olyan sok rosszindulatú, irigy emberrel, mikor Isten kijelenti: „A jó ember hagy örökséget még unokáinak is, a vétkes vagyona pedig az igazakra vár”? (22.v.) Ezekre a miértekre a tömör válasz a hitetlenség és engedetlenség. Aki Isten igéjére építi az életét, a legbiztosabb alapra építi és minden vihart ki fog bírni. (Mt 7:27) Mielőtt lefekszel gondold át a mai cselekedeteidet; az Ige megvetéséről tesznek bizonyságot vagy az Ige tiszteletéről?

Balogh Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!