2019. szeptember 4., szerda

DÉLELŐTT | 
A Zsenge reményteljessé teszi a várakozást

Igehely: Róm 8:18-25; Kulcsige: 8:23 „De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták: mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.”

Üdvösségünk reménységre szól, amely meghatározza a mai napot is. Dr. G. Campbell Morgan, jeles igehirdető mondta: „Krisztus visszajövetelének tudata olyan számomra, mint egy lámpa, mely jelenemet sokkal elviselhetőbbé teszi. Úgy fekszem le, hogy arra gondolok, hogy talán a holnap reggel az utolsó, ami felvirrad. Nem kezdek úgy munkába, hogy ne gondolnék arra, hogy Ő talán épp most fogja félbeszakítani az enyémet, hogy kezdje az övét.”

Várakozásunk intenzitása változó egyéntől egyénig, nem mindig azonos erősségű. Pál apostol a sóhajtozás szót többes számban használja: „Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat. Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet”(2Kor 5:2-4). Sóhajts egy nagyot, és mondd: „Úgy várlak Jézus, jössz-e már! A szívem sír utánad!” (HH 732)

Urunk azt szeretné, ha úgy élnénk napjainkat, mintha az az utolsó lenne. John Wesley-t egyszer megkérdezték: „Mit tenne, ha tudná, hogy ma visszajön Jézus?” Ezt válaszolta: „Pontosan azt tenném, amit erre a napra terveztem.” El tudod-e ezt te is mondani?

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Tervezzünk Istennel!

Igehely: Jak 4:13-16

Ezen az estén az áhítat címe egy kétszavas felszólítás felénk az Úrtól. Ezt a kétszavas tanácsot két részre lehet osztani: „Tervezz!” Másodszor: „Istennel tervezz!”

Kinek kell tervezni? Csak a tervezőmérnöknek, gazdasági vezetőnek, munkavállalónak? A bölcs földműves évekre megtervezi a vetésforgót, a kereskedő számolgatással vásárolja az árut, és a diákok is távlati célokra gondolva tanulnak. Az Ige bátorít arra, hogy tervezzünk. „Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.” (Lk 14:28-30) Nem lesznek értékes megvalósításai annak, aki tervezés nélkül tengeti életét egyik napról a másikra.

Aki nem számol életének törékenységével, a holnap bizonytalanságával, az biztos, hogy kihagyja Istent a terveiből (Lk 12:16-21, 1Tim 6:17-19). Azt is tudnunk kell, hogy életünkre nézve a Mindentudónak már van akarata. Feladatunk ezt felismerni, erre ráhangolódni és ezért élni. Nem érdemes azért élni, amiért nem érdemes meghalni!

Nagy István

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 20:31–37 Kulcsige: 2Krón 20:31–32 „Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Azúbá volt, Silhí leánya. Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr.”

Jó ne­ve­lés­ben ré­sze­sült. Szü­lei a nemes dol­gok­ra ne­vel­ték, és ez sokat szá­mít. Egy sötét, bűnös vi­lág­ban fon­tos az a fény, amit elénk tar­ta­nak azért, hogy bol­do­gul­junk. Ér­té­kel­jük ezt!

Hosszan ural­ko­dott. 25 év – egy ne­gyed­szá­zad. Sok min­dent vég­hez­vi­he­tett. El­kez­dett va­la­mit, és volt ideje meg­fi­gyel­ni a kö­vet­kez­mé­nye­ket. Hosszú­tá­von kell nézni az éle­tet: a föl­dit az örök­ké­va­ló­ság szem­pont­já­ból.