2020. április 17., péntek

DÉLELŐTT | 
Az élők Istene Ő

Igehely: Mt 22:23-33; Kulcsige: Mt 22:32 „«Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene»? Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké.”

Ha tegnap hálásak voltunk a farizeusokért, akkor ma örvendjünk annak, hogy a szadduceusok sem akartak lemaradni a farizeusok mögött, és az ő álnok módon megfogalmazott kérdésüket is úgy válaszolta meg Jézus, hogy mi is érthetünk belőle. A szadduceusok a farizeusokkal ellentétben tagadták a holtak feltámadását. A papok többsége a főpappal együtt szadduceus volt, és a Tórát betű szerint értelmezték, ezért úgy gondolták, hogy a kérdésükre adott válasszal Jézus majd a Törvénnyel fog szembe menni. Jézus kikerülte a neki állított csapdát, de a választ is megadta. Megérthetjük belőle, hogy a feltámadás után nem lesz különbség a megdicsőült testben aszerint, hogy valaki férfiként vagy nőként élt e földön. A házasság csak a földi életre vonatkozik, és a feltámadottak olyanok lesznek, mint az angyalok. A halál pedig nem öli meg az életet, mert Ábrahám, Izsák és Jákób, noha meghaltak, de Isten mégis az Istenük. Tehát ők, ha meghaltak is, élnek. Jézus ugyanezt mondja Lázár sírjánál is: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (Jn 11:25).

A halál után már nem változtathatsz életed sorsán. Ma ragadd meg hittel a Jézusban kínált kegyelmet!

Veress Efraim

DÉLUTÁN | 

Győzelem a halál uralma helyett

Igehely: Róm 6:6-11; Kulcsigék: Róm 6:9-11 „Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. 10Mert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, amely életet pedig él, azt az Istennek éli. 11Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!”

A halál azok felett uralkodik, akik még bűneikben élnek. Akik Krisztussal együtt megfeszíttettünk, meghaltunk a bűnnek, és Vele, Őbenne és Érte élünk. Az ige világosan felszólít minket arra, hogy ezt tartsuk magunkról! Ez legyen a mi identitásunk! Ezt kell hangoztatnunk, minél többször kinyilvánítanunk, mert a kimondott szó és vallástétel szent életre kötelez. Sokkal könnyebb ellenállni a kísértésnek olyan helyen, és olyanok között, ahol, és akik között nyilvánvalóvá tettük már, hogy kihez tartozunk. A bizonytalankodó, rejtőzködő hívő nagy veszélyben van. Aki sorozatosan elbukik egy-egy bűnben, azért van, mert nem vallotta azt meg. A megalkuvást és a Sátán csapdáit akkor tudjuk elkerülni, ha minél világosabb és erősebb bennünk ez a bizonyságtétel: „Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1Jn 4:4).

Az Úr segítsen minket Lelke által megerősödni új életünkben, annyira, hogy se az ördög, se a világ ne tudja megkérdőjelezni istenfiúságunkat!

Veress Efraim

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.