2020. augusztus 13., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A szabadulás elmaradása

Igehely: Jer 8:1-23; Kulcsige: Jer 8:20 „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg!”

Jeruzsálem pusztulása fokozatosan történt. Nebukadneccar, Babilónia királya háromszor ostromolta meg a várost, és mindegyik támadás komoly, káros következményekkel járt. Közben Isten figyelte népének reakcióját, és azt várta, hogy komolyan veszik ezek után a prófétai szót. A látottakról beszámolt a prófétának is: „Figyeltem, és hallottam, hogy nem őszintén beszélnek. Senki sem bánja gonoszságát, és nem mondja: Mit tettem?! Mindenki össze-vissza futkos, mint a harcban száguldozó lovak”. Jogos a kérdés: „miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem? Miért ragaszkodik a csalárdsághoz, és miért nem akar megtérni?”

A Jer 8:10-17 versekben láthatjuk, hogy Júda konoksága miatt az ítélet is súlyos lesz. Nem tudni, hogy az ítélet hallatán hányan szomorodnak meg, de a próféta gyászának ad hangot: „Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel, beteg a szívem. Népem összetörése engem is összetört; gyászolok, rémület fogott el. Bárcsak a fejem víznek, és a szemem könnynek forrásává válnék! Éjjel-nappal siratnám népem megöltjeit.”

Ideje van a megszabadulásnak! Isten kegyelmének esztendeje hamar lejár, majd jön a bosszúállás napja! Már megszabadultál? Várod az Úr napját?

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Tanítványok

Igehely: Jn 13:33-35; 1Jn 2:6 „Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.”

Egy ősi akadémia elsőéves hallgatóit bölcseknek, a másodéveseket filozófusoknak, a harmadéves hallgatókat pedig tanítványoknak nevezték. Heti sorozatunkban, önazonosságunkat (lelki identitásunkat) megfogalmazva, voltunk keresztyének, szentek, fiak, és most tanítványok. Láthatjuk, hogy Jézus ugyanazt a csoportot rövid időn belül többféleképpen szólítja meg: a 33-as versben gyermekeimnek, a 35-ik versben tanítványaimnak. Amikor búcsúzik övéitől, akkor úgy beszél velük, mint gyermekeivel, ha mint Mester, parancsol, akkor, mint tanítványokkal.

Jézushoz tartozni nagy kiváltság, Tőle tanulni megtiszteltetés! Ma esti tantárgyunk az egymás iránti szeretet gyakorlása. A thesszalonikai gyülekezet tagjainak már Pállal nem kellett tanulniuk ezt a leckét, mert őket maga az Isten tanította az egymás iránti szeretetre (más értelmezés szerint: Isten tanítványai vagytok magatok is) (1Thessz 4:9-10). Az igazi tanítvány ismertetőjele, hogy gyakorolja a testvérszeretetet, és ebben egyre inkább gyarapszik is. Ebben az önvizsgálatban segíthet a HH. 194. ének: „Hasonlít-e az életünk Ahhoz, Aki minket megváltott?”

Nagy István

 Napi áhítat

Igehely: Ef 2:4-10 Kulcsige: Ef 2:8 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka.”

Csak az evangélium hirdeti, hogy az ember hitre jutásának másodpercében azonnal üdvösséget nyer, mivel Krisztusban megigazult. Attól kezdve pedig üdvbizonyossága van. Nézzük előbb, hogy ki üdvösségünk szerzője és cselekvője, vagyis ki a döntő faktor a megváltás művének végrehajtásában? Egyedül Isten. Pál előbb elmondja, hogy mi a megváltásunk alapja és kiváltó oka: Isten gazdag irgalma, ami nagy szeretetéből ered (4. v.). Értsük és higgyük már el, hogy soha nem az ember jósága, igyekezete, jó cselekedetei, vallásossága és hűsége alapján lehet üdvössége, hanem Isten miatt.