2020. december 3., csütörtök

DÉLELŐTT | 
„Márta, Márta!” – Rendreutasítás

Igehely: Lk 10:38-42; Kulcsige: Lk 10:41 „Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz.”

Amikor ez a történet elénk jön, általában elítéljük Mártát, pedig ő vendégszerető asszony volt. Az ige őt nevezi meg, hogy befogadta az Urat a házába (38.v.). Azt is olvassuk róla, hogy sokféle szolgálatot végzett az Úr előtt (40a). Két dolog van felírva Máriáról is: leült az Úr elé, és hallgatta tanítását. Márta foglalatos volt a sok szolgálatban, az Úr mégsem őt dicsérte meg.

A szolgálatban mindig oda kell figyelnünk arra, hogy el ne csússzunk. Abban szolgáljunk Jézusnak, amit Ő épp parancsol vagy vár tőlünk. Ha csak a teljesítményre figyelünk, és elmarad a közösségünk a Megváltóval, ennek más következményei is lesznek: aggódás és nyugtalanság fog leuralni (41.v.), és megrójuk azokat, akik másképp járnak el (40b).

Nem arra bátorít az ige, hogy nem kell dolgozni, fizikai munkát végezni (sok helyen elítéli a tétlenséget, lásd 2Thess 3), hanem arra, hogy: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek” (Mt 6:33). Törekedjünk tiszta, bensőséges kapcsolatra Istennel, mert akkor a munkánkon is áldás lesz!

Bányai Attila

DÉLUTÁN | 

A hűség próbája

Igehely: 2Móz 15:22-27 Kulcsige: 2Móz 15:26 „Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.”

Képzeljük el azt a lelkesedést: még frissen élt bennük a csoda. Száraz lábbal keltek át a tengeren, saját szemükkel látták, ahogy a fáraó összes harci kocsiját és lovasát elnyeli a víz. Aztán megünneplik a szabadulást, megszületik Mózes éneke. Engedelmeskedik tehát a nép, Isten vezetésére elindul, elhagyja Egyiptomot, vagy a hívő ember esetében elfordul a bűntől, és elindul a tanítványság útján. Jogosak a megfogalmazódó kérdések úgy Izráel, mint a mi esetünkben: miért jön a szükség? Az engedelmesség következménye csak az lehet, hogy semmiben sem lehet hiányunk – gondoljuk.

De „nem ígért Ő napfényt árnyék nélkül, nem ígért felhőtlen éveket” – mondja egyik énekünk. Kiderül, hogy nincs víz, napokig szomjaznak. Isten megenged a mi életünkben is olyan helyzeteket, ahol próbára tesz minket (25.v.). A belső meggyőződésünkre, kitartásunkra, elkötelezettségünkre mindig a nehéz helyzetekben, a kritikus pillanatokban derül fény.

Milyen áldás, hogy Isten gondoskodik a megoldásról, és megédesíti a keserűt, a próba pedig megerősít és megedz bennünket. Hála Neki mindenért!

Bányai Attila

 Napi áhítat

Igehely: Zsid 12:1–3 Kulcsige: Zsid 12:1 „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.”

A mai felhívás nagyon nehéz. Nem szívesen vállaljuk a küzdést, de nem is vagyunk rá képesek önmagunktól. Bűnös természetünk nem szereti a terhet, de szereti a bűnt. Melyek ezek a bűnök az életünkben? A gonosz mindig ott támad, ahol gyengék vagyunk.

Az Úr Jézus megbocsátotta a bűneinket (ha már hívőkké lettünk), de a harc megmarad életünk végéig. A levél írója felszólít arra, hogy az előttünk levő pályán fussunk, ne cammogjunk vagy sétáljunk. És ráadásul legyünk állhatatosak!