RMBGySz*

2020. december 7., hétfő

DÉLELŐTT | 

„Jaj Uram, Uram!” – Félelem

Igehely: Józs 7:2-12 Józs 7:7 „Akkor ezt mondta Józsué: Jaj, Uram, Uram! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk!”

Józsué följajdulásában a kétségbeesés hangja csendül fel. Mélységes csalódásból fakadt ez a kiáltás. A fantasztikus jerikói győzelem után fájdalmasan hatott a kiábrándulás. Elbizakodottságában az egész nép a győzelmek sorozatát látta maga előtt. Aj apró falatnak tűnt a számukra. Előre ünnepelték győzelmüket, ezért hatott olyan lesújtóan a vereség.

A hős Józsué, aki megverte az amálekieket, az erős hadvezér, aki bátran odaállt a kivont karddal álló angyal elé, most félt. Rettegett. Vajon hányszor ismételte el az est beálltáig, hogy „jaj, Uram, Uram”? Vajon mennyi lehetett a kínos szünet a két „uram” szó között, és utána? A megszólítás után, mintha nem találná a szavakat, újra megismétli az előző szót. Mit is mondhatott volna? Teljesen összezavarodott, nem értette, hogy mi történik, és miért. Zavarát Istenhez vitte, akinél kész volt a megoldás.

A mai napon mivel kapcsolatosan vannak félelmeid és kételyeid? Bátran vidd azokat Isten elé, és ő megmutatja, hogy mit kell tenned.

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Egyértelmű ismertetőjelek

Igehely: 1Jn 3:6-10 Kulcsigék: 1Jn 3:9-10 „Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.”

Meg tudjuk-e állapítani, hogy ki hívő és ki nem, ki az Úr gyermeke és ki nem? Mondhatjuk-e bárkire is, hogy meg van térve, vagy pedig azt, hogy a kárhozat útján van? Sajnos megoszlik a vélemény, és egyre bővül azok tábora, akik szerint nem ítélhetünk az emberek fölött, ehhez egyedül az Úrnak van joga. Csak a szíveket vizsgáló Isten tudhatja, hogy kiben milyen lélek van. Bemerítés és tagfelvétel esetén a saját vallomásra alapozunk, úrvacsoránál mindenki a saját lelkiismerete szerint, fenyítésről pedig szó sem lehet. Ez a humanizmus átka és a szinkretizmus gyümölcse.

Öregjeink közül egyesek szívesen visszahoznák azt az időt, amikor a hívőség külső jelek alapján volt meghatározva: az átlagos kultúrától eltérő öltözet, hajviselet és külső szabályok betartása. Egyértelműen nem ez a megoldás. Nem kell maskarát csinálnunk magunkból csak azért, hogy az utcán messziről megismerjenek. Inkább arról ismerjenek meg, hogy szeretjük egymást, mert a bibliai mérce az igazság és a szeretet cselekvése.

Sallai Jakab

2020.12.07.