2020. december 7., hétfő

DÉLELŐTT | 
„Jaj Uram, Uram!” – Félelem

Igehely: Józs 7:2-12 Józs 7:7 „Akkor ezt mondta Józsué: Jaj, Uram, Uram! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk!”

Józsué följajdulásában a kétségbeesés hangja csendül fel. Mélységes csalódásból fakadt ez a kiáltás. A fantasztikus jerikói győzelem után fájdalmasan hatott a kiábrándulás. Elbizakodottságában az egész nép a győzelmek sorozatát látta maga előtt. Aj apró falatnak tűnt a számukra. Előre ünnepelték győzelmüket, ezért hatott olyan lesújtóan a vereség.

A hős Józsué, aki megverte az amálekieket, az erős hadvezér, aki bátran odaállt a kivont karddal álló angyal elé, most félt. Rettegett. Vajon hányszor ismételte el az est beálltáig, hogy „jaj, Uram, Uram”? Vajon mennyi lehetett a kínos szünet a két „uram” szó között, és utána? A megszólítás után, mintha nem találná a szavakat, újra megismétli az előző szót. Mit is mondhatott volna? Teljesen összezavarodott, nem értette, hogy mi történik, és miért. Zavarát Istenhez vitte, akinél kész volt a megoldás.

A mai napon mivel kapcsolatosan vannak félelmeid és kételyeid? Bátran vidd azokat Isten elé, és ő megmutatja, hogy mit kell tenned.

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Egyértelmű ismertetőjelek

Igehely: 1Jn 3:6-10 Kulcsigék: 1Jn 3:9-10 „Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.”

Meg tudjuk-e állapítani, hogy ki hívő és ki nem, ki az Úr gyermeke és ki nem? Mondhatjuk-e bárkire is, hogy meg van térve, vagy pedig azt, hogy a kárhozat útján van? Sajnos megoszlik a vélemény, és egyre bővül azok tábora, akik szerint nem ítélhetünk az emberek fölött, ehhez egyedül az Úrnak van joga. Csak a szíveket vizsgáló Isten tudhatja, hogy kiben milyen lélek van. Bemerítés és tagfelvétel esetén a saját vallomásra alapozunk, úrvacsoránál mindenki a saját lelkiismerete szerint, fenyítésről pedig szó sem lehet. Ez a humanizmus átka és a szinkretizmus gyümölcse.

Öregjeink közül egyesek szívesen visszahoznák azt az időt, amikor a hívőség külső jelek alapján volt meghatározva: az átlagos kultúrától eltérő öltözet, hajviselet és külső szabályok betartása. Egyértelműen nem ez a megoldás. Nem kell maskarát csinálnunk magunkból csak azért, hogy az utcán messziről megismerjenek. Inkább arról ismerjenek meg, hogy szeretjük egymást, mert a bibliai mérce az igazság és a szeretet cselekvése.

Sallai Jakab

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”

Az ál­lan­dó lelki éber­ség, ön­ma­gunk mér­leg­re ál­lí­tá­sa, a szem­be­sü­lés gyar­ló­sá­gunk­kal és bű­ne­ink­kel el­ve­szi a ked­vün­ket attól, hogy mások gyar­ló­sá­gá­nak és bű­ne­i­nek ügyét lo­bog­tas­suk ma­gunk előtt. El­ve­szi a ked­vün­ket attól, hogy mi akar­junk csal­ha­tat­lan igaz­sá­got szol­gál­tat­ni. Nem je­len­ti ez azt, hogy sze­met kell huny­nunk em­ber­tár­sa­ink el­ve­szett ál­la­po­ta és lelki test­vé­re­ink tör­vény­sze­gé­sei fö­lött.