2020. február 28., péntek

DÉLELŐTT | 
Nem áldozatot akar

Igehely: Mt 12:1-8; Kulcsige: Mt 12:7 „Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot – nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek.”

Az Úr Jézus és tanítványai kényszerhelyzetbe kerültek. Épp egy búzatáblán haladtak át, és mivel éhesek voltak, kalászokat téptek és kidörzsölve megették azokat. A farizeusok észrevették őket és a Jézus iránti gyűlöletük csak fokozódott ezzel. Azok közül, akik megítélték Jézust, egyik sem gondolkozott el azon, mi lenne, ha megvendégelném Jézust és a tanítványokat, hogy könnyebben tudják munkájukat végezni. A farizeusok azt sem értették meg, hogy a Törvény nem azért van, hogy szenvedést okozzon Isten gyermekeinek. Tanítson minket ez ma arra, hogy a felesleges ítélkezés helyett keressük inkább a módját a jó cselekvésnek. Isten a vele való kapcsolatot feljebb helyezi, mint a törvénykezést. Isten inkább szeretne jót cselekedve látni bennünket, mintsem törvénykezni. Jézus fontosabbnak tartotta, hogy kalászokat tépjenek a tanítványok, mintsem, hogy éhezzenek. Sokan úgy gondolják, hogy ha valami anyagi áldozatot hoznak engedelmesség helyett akkor rendben van az Istennel való kapcsolatuk is. Ez azonban mélyebbről ered, és először az ember önmagát adja, hogy aztán mindenével szolgálhassa az Urat. Teljen el a mai napunk is úgy, hogy adjuk önmagunkat az Úrnak és szolgáljuk Őt örömmel.

Papp László

DÉLUTÁN | 

Felkészítés a szenvedésre

Igehely: Jel 2:8-11; Kulcsige: Jel 2:9-10 „Tudok nyomorúságodról és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”

Ezt a levelet egy gyülekezetnek küldik, hogy a hívőket felkészítsék a szenvedésre. Napjaink egyik tévedése, amikor valaki azt gondolja, mivel megtért és gyülekezethez tartozik, többé nem fog szenvedni. A szenvedésre készülni kell, és tudni kell, hogy ez hozzátartozik a hívő élethez. Kiderül ez Jézus szavaiból is, amikor azt mondja, hogy szenvedned kell. De ő nem csak arról beszél, hogy szenvedni kell, hanem fel is készít a szenvedésre. Azt mondja a gyülekezetnek: tudom a te dolgaidat - ez a legnagyobb és legbátorítóbb a szenvedésben, hogy az Úr tudja. Az is elhangzik: ne félj attól, amiket szenvedned kell. Sokszor elhangzik ez a bátorítás, de most a gyülekezetnek különlegesen szól, hisz a reá váró szenvedésekre készül. Vigasztalás az is, hogy a szenvedésnek megszabott ideje van, csak annyi lesz, amennyit Isten megenged. Isten megenged ugyan fájdalmat, de nem többet és nem felettébb, mint amennyit elszenvedhetnénk. Egy felszólítás is elhangzik a szenvedők felé: légy hű mindhalálig. Lehet, hogy a szenvedésnek halál lesz a vége, de a hűségre mindvégig szükség van. Egy jutalom ígérete is elhangzik itt: ... neked adom az élet koronáját.

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”

Ami­kor Is­ten­re te­kin­tünk, akkor ez min­den, amit te­he­tünk. Ez a leg­több és a leg­jobb is. Így lesz siker, elő­re­ha­la­dás, győ­ze­lem, meg­ma­ra­dás, élet. Ho­gyan le­he­tünk ilye­nek, mit kell ten­nünk ezért?

Ki­ált­sunk Is­ten­hez (4–13)! Jós­áfát össze­hív­ta a népet imád­koz­ni és böj­töl­ni. Ez a leg­fon­to­sabb, ez az, ami meg­erő­sít, ilyen­kor ad Isten ve­ze­tést és se­gít­sé­get. A ki­rály ve­zet­te az ima­órát, ő ké­szült imád­koz­ni, és buz­dí­tot­ta az em­be­re­ket is imára. Így kell meg­ol­da­ni nehéz hely­ze­te­ket: imád­koz­va. Le­gyen ne­künk is ez az erős­sé­günk!